Mi volt a legrosszabb idoszakotok az eletetekben?

Ha van olyan az életedben, aki szeret és számíthatsz rá ( édesanya, apa, testvér vagy más rokon..stb), akkor az már nagyon sokat segít. Kis cèlok kitűzése, szeretet.

Hát volt, hogy egyszerre szakadt ránk az ég minden baja...számla zárolás, behajtók, nincs áram = internet/ villany/ sütő/ meleg víz, kezdődik a gimi, egy zsömle is sokat segít, állandó éhség...a módos nagyszülőktől egy olajlámpást kaptunk ezalatt...nem viccelek...estig végeznem kellett a leckével, anyukám rohant be a suliba hozzám egy közértbe vett szendviccsel, mert egész nap nem ettünk és úgy mentem iskolába...fürdés télen kemèny volt...o, és a szüleim a földön aludtak, mert el kellett adni az ágyat is, hogy ne halljunk éhen...volt, hogy valami olajos grízt ettünk..fuj..kemêny volt

..aztán az anyukámat műteni kellett, kétszer, a stressz miatt pánikbeteg lettem és kikellett hagynom az egyetemet

....

De a szeretet sok mindenen átsegîti az embereket

1. Ez nagyon szívszaggató 😭

Az enyém ehhez képest sehol nincs.

Idén nyáron el törött a bokám, 6 hét gipsz, sokat sírtam, még soha semmim nem volt eltörve, az elején iszonyat lassan ment az idő.

Kettő is volt

Egyszer tiniként, mikor szarrá szivattak és aláztak az osztálytársaim. Akkoriban anorexiás lettem olyannyira, hogy kórházba is be kellett feküdnöm. Egy évig majdnem nem is volt menstruációm, utána meg 2-3 évig nem viselkedett egészségesen a vércukorszintem sem. Akkoriban voltak esték, amiken úgy éreztem, nem érem meg a reggelt. Végül iskolát váltottam, elköltöztünk és pszichiáterhez jártam hetente. Anyukám elvált apukámtól (nagyon rossz volt otthon is a légkör) és kicsit mindketten megnyugodtunk és el tudtam mondani neki azokat a dolgokat, amiket előtte inkább magamban tartottam az ő problémáik mellett.

Utána a második egyetemi szakom elején volt egy durva hullámvölgyem. Egy elitegyetem legnehezebb szakára jelentkeztem és ez önmagában is megterhelő volt. Nagyon sokat kellett tanulnom, közben edzésekre is jártam, alig tudtam aludni, nagyon lélekölő volt, hogy mindenhol teljesítenem kell, ráadásul a tanulmányaimban nem is volt látszatja. Végül elkezdtem rendszeresen inni a közös bulikon heti 2x legalább, ez tovább rombolt. Télen eleve belassulok, de ekkoriban nagyon mélyre süllyedtem, a szorgalmi időszak végére alig bírtam kikelni az ágyból, annyira nyomott volt a hangulatom. Mellette megismertem még ősszel valakit, akibe sajnos beleszerettem, de ő sokáig nem tudta, mit akar tőlem és mindig mikor úgy éreztem, kezd jó lenni, volt egy fordulata és ismét úgy kezelt, mint egy idegesítő idegent. Aztán megint ő keresett és csúszott utánam. Ezt a játékot nagyjából karácsony előtt zártam le. 2 kreditem lett meg, buktam az összes tárgyam és végül ott is hagytam a szakot.

Tavasszal megismertem valakit, akivel nagyon jó barátok kettünk és kicsit beleterelt a felnőtt életbe. Akkor februárban jelentkeztem egy másik egyetemre, hogy ott folytassam a szakot levelezőn, nyárra pedig találtam állást is a szakmában. Nyár elején végül túlléptünk a barátságon és azóta is együtt vagyunk, immáron jegyesekként. Tulajdonképpen happy end lett. És hamarosan megszerzem a hőn áhított diplomám is, amiről korábban azt hittem, hogy tehetségtelen hülye vagyok megszerezni. Most meg már ez a munkám. Hm...

Nekem az általános iskola főleg. Suliban aláztak és bántottak, a családom pedig nem volt valami támogató, teljesen magányos voltam, ráadásul semmit nem tehettem.

Középsuliban javult kicsit a helyzet, egyetemen még inkább, de igazán jó akkor lett amikor dolgozni kezdtem és saját lábra álltam. :)