Véleményed szerint negativ, ha egy közeli személy ponttal lezárt üzenetet ír?

Én csak annyit mondok, hogy közeli ismerősöknek csak akkor írok pontot a mondat végére, ha “bevágtam a durcit”.

Nagybátyjámmal találkozunk elég gyakran, mégis így írunk egymásnak. Nincs ebben semmi szerintem.

En azt hittem, hogy a kijelento mondat vegen pont van, ha nem, megis, mi a lofasz?

Személytől függ,ha legelejétől így írt,akkor simán úgy veszem,hogy ez a stílusa.Szerintem az első nyugodtabban "hangzik".Sima írásba nem mindig lehet átvenni az érzéseket,emiatt is használnak sokan smilekat.A második viszont tényleg barátságosabbnak tűnik,azoknak akik alapból használnak smilet.Én nem beszélgettek senkivel aki ne használna felkiáltó jelet és smilekat.Maximum flegmázásnál használnák ők a másodikat.

A második megoldás tényleg passzív-agresszívnak tűnhet, mivel egy írott szöveg nem tudja átadni az érzelmeket, azonban attól is herótot kapok, mikor az emberek a mondatvégi írásjeleket hangulatjelekkel helyettesítik. Ha valaki barátságos, ám nyelvtanilag mégis helyes üzenetet szeretne küldeni, használjon a mondatnak megfelelő írásjeleket, aztán (szükség szerint) hangulatjeleket. Mondjuk az sem mindegy, hogy milyen kapcsolatban állsz az illetővel, akinek üzensz. Ha közeli ismerősről van szó (például családtag, osztálytárs/munkatárs), természetesen kötetlenebb a beszélgetés, mintha egy tanároddal vagy főnököddel váltanál pár szót. De azt is figyelembe kell venni, hogy mindenki más stílusban ír. Nekem is van olyan tanárom, aki szinte minden mondata végére odabiggyeszt egy mosolygós fejet, ugyanakkor van olyan barátom, aki soha nem használ hangulatjeleket (kamaszok vagyunk). Lehet, hogy az ismerősöd is inkább az a típus, aki nem szívesen küld szívecskéket meg egyéb jeleket üzenetben, esetleg véletlenül lehagyta a mosolygós fejet az üzenet végéről, vagy így jelzi, hogy nem vidám témáról akar cseverészni/nincs vidám hangulatban.