Az, hogy nekem nem fontos a nyaralás és az, hogy a családom nyaralni menjen, negatív szülői tulajdonság?

3 gyerekem van, 32 éves nő vagyok, a gyerekek 10, 8 és 1 évesek.

Gyerekkoromban még voltak céges üdülők a dolgozóknak, ahova minden nyáron elmentünk 2 hétre. Ez nekem nagyon sok volt mindig, alig vártam, hogy hazamenjek. Egyke vagyok, a szüleim ilyen túlokoskodó, túlpörgős, halmozzunk fel mindent típusúak, ami az élményekre is vonatkozik. Ha valahol vagyunk, NAGYON ott kellett lenni, most a nagyobb unokákkal pont ezt csinálják, ha elviszik őket. Egy 3 napos hétvégi kiruccanás szanaszét van szervezve, nincs 2 nyugodt perc. Panaszkodtak is erre a gyerekeim. De legyek hálás, mert ők legalább elviszik a csajokat, nem úgy, mint én.

Nekem úgy volt, hogy felnőttként a fesztiválok a nyaralás, mióta gyerekek vannak, azóta meg semmi, az exférjem nagyon keveset keresett, anit negtanultunk beosztani, nem elszórni, engem nem érdekelt, hogy nem megyünk sehova. A gyerekek kicsik voltak. Elváltunk, az első 3 év kemény volt, nagyon kis lábon éltem velük, nekik mindent megadva, nyaralást kivéve. Már akkor is célozgattak rá apámék, hogy ez milyen rossz nekik, szegény gyerekek, bezzeg ezt meg azt megveszek, miért nem spórolok nyaralásra. Ők is megoldják (igen, 1 kerek évvel korábban lefoglalnak egy panziós szállást tökmindegyhol, bármi közbejön, akkoris az szent, az időpont. ) Nekem akkor se nagyon akaródzott menni így, mikor már pénz lett volna, akkor sem, mikor újra férjhez mentem és felépítettünk egy új életet együtt, nekem is és neki is jó munkahelye lett, stb. Mert akkor meg a házra gyűjtöttünk és fontosabbnak éreztünk egy saját otthont, mint azt, hogy 1 hét miatt elcsesszünk egy valag pénzt, plusz ki tudja, milyen idő lesz, stb..meg őszintén, nekem az, hogy szervezgessem, csomagoljak, utazzak, mikor hol mit együnk, stb, egy idegölő, stresszes dolog, nem pihenés és nem kapcsol ki. Azóta 2 év telt el, abból az egyikben hányós veszélyeztetett terhes voltam, a másikban pár hónapos baba volt, és van a 2020, a csodás karantén éve. Most megint semmi nem lesz, csak a nagyszülők viszik magukkal a nagylányokat, és megint megkaptam a megjegyzéseket. Ugye jövőre mi is megyünk...

Nem akarok menni. Semmi kedvem ehhez. Szoktunk sokat kirándulni, egy napos túrákat tolni, strandolni, várost nézni, szalonnát sütni, nem igazán értem, minek dobjak ki százezreket az ablakon és őszüljek bele a 3 gyerekkel nyaralás viszontagságaiba, mikor gyerekként se örültem neki, pedig akkor nem az én felelossegem volt.