Jó-e az, ha minden pillanatot megörökìt az ember?

Én abban a generációban vagyok, akiknek általános iskola elején myvip, iwiw, msn és ehez hasonlókat használtak, már 6-7. osztályban facebookja volt és lényegében együtt nőtt fel a modern szocial médiával.

Nekem teljesen normális hogy hosszú üzenet helyett csak egy képpel elmondom annak akivel beszélgetek, hogy mit csinálok.

Azaz ha egy közeli ismerős ír valamit és hosszú választ vár, csak küldök egy képet amin látszik hogy elvagyok foglalva pl.: bevásárolok és ennyivel elintézem, hogy "később írok".

Vagy pont étterembe vagyok és lefotózom amit eszek. Garantálni tudom, hogy soha sem fogom visszanézni a képet, sőt valószínűleg ki is törlöm, de képekkel egyszerűbb kommunikálni mint részletes leírni, hogy "Mit eszel?"

stb...

Szóval könnyen eltudom képzelni a folyamatos fotózást a kommunikáció egy egyszerűbb változataként. Így nem tartom bajnak.

Meg elég ritka pillanatok dokumentálására is.

Pl.: Tandem ugrottam. Tudam, hogy életemben 1x fogok csak valószínűleg, mert nem az én világom. Így előfizettem videóra és képekre, hogy meg legyen örökítve.

Még soha sem történt velem olyan, hogy fényképezés miatt nem tudtam volna élvezni valamit, kizökkentett volna vagy bárki furcsán nézett volna rám, hogy "Ő most mit csinál?".

Ha mindent nem is, de kisebb-nagyobb emlékezetes momentumokat én is szeretek megörökíteni, azóta, hogy tizenéves koromban birtokomba került az első fényképezésre alkalmas okostelefonom.

A 8-10 évvel ezelőtti képeimet visszanézve, nagyon sok apró, szép pillanatot felejtettem volna el mára, ha akkor épp nem kapom őket lencsevégre.

26/F