Valóban mindenki ennyire jól áll anyagilag? Ti ezt tapasztaljátok?

Olvastam azt a kérdést, szerintem nincs min meglepődni. Mi is saját családi házban éltünk már 28 évesen, mikor belekezdtünk a babavallalásba, és csak minimális, 2 milliós hitelünk volt, kocsival is rendelkeztünk - de mi ezt önerőből külföldön szedtük össze anno.

Viszont el sem tudod képzelni, mennyi embert támogatnak a szülei, sokkal többet, mint hinnéd. A mi baráti körünkben is sokan vannak, akiknek már 25-26 évesen volt hitelmentes lakása vagy háza a szülőknek és nagyszülőknek köszönhetően.

Én is sokáig azt hittem, hogy a többség úgy áll mint mi, magyarul annyija van, amennyit kikapar magának, de most máe tudom, hogy egyáltalán nem így van.

Pár éve azért elég könnyen lehetett lakást venni. 20 éve 7 millióért vettünk egy lakást a szüleimmel. Az 6 éve 20 millió volt. Tavaly 50-ért adták el... Szóval aki meglovagolta azt az 5-10 évvel ezelőtti állapotot, annak simán lehet normális otthona.

Én nem, mert kis csitri voltam, most meg hogy mondjon az ember okosat, egy kényelmesebb lakás jó környéken 30-nál kezdődik. De a mai 40 éveseknek azért lehet csinos lakása, az nem olyan hihetetlen azért. Főleg hogy sokan összeállnak valakivel, úgy mégkönnyebb.

De azért nem hiszem, hogy ez az elterjedt. Ez inkább Pest és környéke. Az ország nagy részében komoly szegénység van... Csak nyilván aki szegény, az az ilyen hencegők között meg sem mer szólalni.

Mit értünk az alatt, hogy a család nem segített? Segített, mert taníttatott és amíg tanultam (az utolsó 1,5 évet leszámítva) anyagilag támogatott. Fizették a kolit és a kajámat. Ennek köszönhetően az ösztöndíjamból mindig tudtam egy kicsit félretenni, így amikor "kirepültem" volt annyi pénzem, hogy bele tudtam csapni a lecsóba. Értem azt, Budapesten kitudtunk venni ketten egy barátnőmmel egy lakást, tudtam bele venni egy hűtőt és egy-két kis bútort. Nagy jampinak éreztem magam. :D Aztán nem sokkal később megismertem a páromat, pár hónap múlva ő költözött a barátnőm helyére. Töredékét kerestük a mostani fizetésünknek. 1 évet sem éltünk együtt, amikor jött valami isteni szikra, hogy tegyük össze amink van és vegyünk közös lakást. Vettünk. Hitelre, minimális önerővel. Ez három éve volt. Most ott járunk, hogy amennyi hitel tartozásunk van, azt már simán kitudnánk fizetni, de nem akarjuk. A 4 lakástakarékunk fogja kifizetni hamarosan az egészet, amiből kettőt már régóta fizetgetünk. Többféle megtakarítást képzünk folyamatosan készülve az új élethelyzetre, mivel akkor lesz esedékes a babaszoba kialakítása mellett az autó vásárlás is. Szóval összességében nagyon tudatosan sakkozunk a pénzünkkel. Persze hozzá tartozik, hogy nem hátrány, hogy van mivel.

Pont 30 éves vagyok, hamarosan összeházasodunk, utána biztos alapokba érkezhet is a baba.

Még az is milliomos életművésznek akar látszani, aki egy nincszelen senki.

Konkrétan ismerek is ilyen embereket.

Megveszi a drága ruhákat, a boltban mindenből a legdrágábbat veszi, neki minden értéktelen.

Közben hónap végén már nincs pénze.

Nah most ezt eljátszani egy noname weboldalon még egyszerű is.