Hogyan legyek elfogadó, meg toleráns ha velem senki sem az?

Kezdem ott, hogy eddig senkit sem sértettem meg. 6-7 évesen a szüleim leültettek és belémbeszélték, hogy soha senkit nem szabad kinevetnem, megmondanom, és ha pl. kaja maradékos a szája akkor nem szabad hangosan mondani, ne hallja más.

Soha sem cigányoztam, zsidóztam, négereztem , b#ziztam le senkit.

Szóval ilyen vagyok.

Az a baj, hogy már alapvető dolgokat nem merek mondani senkinek, mindig attól felek valakit megsértek.

Ugyanakkor velem ritkán viselkedtek így. Iskolába zsidóztak, szappan volt a gúny nevem, volt, hogy rugdostak, vertek, összefirkálták a ruhám , vilagos színű gatyába mentem aztán csokit tettek a székemre, majd beleülve én lettem a szaáros szappan.

Vége lett mert leérettségiztem.

Munkahelyen úgy beszéltek velem mint valami szeméttel, kövér vagyok ezért nem azt mondták, hogy " gyere ide " hanem "gurulj ide " pedig álló munka volt nem volt szék. Puffancs vagy Henger neven volt a megszólítás.

Otthagytam az egészet a francba mert nem szóltam soha senkinek vissza, mosolyogtam, tűrtem. Már ez a sok gúny sakkban tart, fáj, nem szolgáltam rá úgy vélem.