Hogyan változzak meg? Kedvesebb, önállóbb, szabadabb, kevésbé önző és segítőkész akarok lenni.

Szóval a sztori: Találkoztam az unokatesóimmal és a családjukkal. A családjuk nagyon más, mint a miénk. Sok-sok éve nem láttam őket, ezért a rácsodálkozás.

Az egyik gyerek, 14, nagyon segítőkész, lovagias, szépen kommunikálnak, a "köszönöm, bocsánat, miben segíthetek, segítek," stb mindennapos náluk. Magától segít és nagyon önálló.

A másik, 12, csendes, de úgyanúgy illedelmes.

A kicsi nagyon neveletlen, de szerintem pár év múlva ő is ilyen jólnevelt lesz.

Vagyok én, 20, önállótlan, a gyerekek szinte önállóbbak, mint én. Azt vettem észre, hogy én nem vagyok ilyen jólnevelt. Nem a szüleimet akarom ezzel, támadni, de nálunk a "köszönöm,kérlek, kéremszépen, bocsánat, segítek" stb. fényévente egyszer, ha vannak. Ebből kifolyólag én sem mondom ezeket, egyszerűen eszembe sem jutott.

Barátaim nincsenek, de ez az én hibám, most már látom miért.

Ők szépen kommunikálnak ugyan, de az apa vezetés közben káromkodik, mikor egykét idió.a nem tud vezetni. Nem úgy, mint egy kocsis, de szabadon kifejezi magát és utána nem ideges.

A mi családunkban azért is leszúrtak minket, ha azt mondtuk/mondjuk, hogy hü..e, de ennek ellenére a családom nagyon csúnyán beszél, viszont nem káromkodik. Értsd: nem használnak csúnya szavakat, de ingerültek, feszültek, ha szabad olyat mondani bunkók szinte mindig.

A gyerekek nem igazán káromkodnak ott. A két nagy csak akkor, ha valaki gyökér és jelzőket használnak rá, de mint egy kocsis, ok nélkül, csak a hecc kedvéért sose.

A kicsi csak néha, ő sem gyakran, neki néha ez még vicces, de ő 10 alatt van. Ilyenkor rászólnak és abbahagyja.

Szóval a történet lényege: hogy legyek olyan, mint ők?

Én nagyon önző vagyok, a kajámat, tárgyaimat sosem osztom meg senkivel.

Szeretnék változtatni. Átnevelhetem még magam ennyi idősen? Lehetek jólnevelt, illedelmes, szépen kommunikáló, kedves, lovagias? Ha igen, hogyan?

Szinte feltölt ez a fajta hozzáállásuk az emberekhez.

Én nem tudok ennyire szabadon kommunikálni itthon, sem pozitív (senki nem csinálja ezt itthon), sem negatív (néha csúnya szavak) irámnyába és ez nagyon toxikus, így utólag jövök rá.

Valamint: hogyan legyek önállóbb? anyám most, 20 évesen is mindenhova kísér, stb, szinte a 12 éves önállóbb, nem csodálom, hogy senkim sincs.

Légyszi adjatok tippeket, köszönöm!

A durva az, hogy elég silány suliba jártam, ehhez a viselkedéshez nem vagyok szokva, ezért nem tűnt fel, hogy mekkora tapló voltam eddig.A környezetemben az "oltogatás", verbális bullying a normális.