Nagyon zavar, ha van valaki nálunk? Mit lehet tenni, hogy ne legyen sértődés?

Februárban szültem, márciusban jött a kijárási korlátozás és ezzel egyidejűleg egy barátnőm napi szinten elkezdett jönni hozzánk. Mert hogy ő unatkozik otthon egyedül, és milyen jó, hogy én is itthon vagyok. Nem 1-2 óráról van szó, reggel 9-től este 6-7-ig itt van. Az elején még örültem, hogy hurrá legalább van társaságom, de már 2 hónapja minden nap a sikítás kerülget, ha meglátom, hogy írt, hívott, vagy hogy már a ház előtt van. Kétszer volt olyan is, hogy kínomban már elvonultam a fürdőszobába sírni...

Mert semmit nem segít, csak szétpakol, útban van, zavar, vagy beszólogat. Néha mondja, hogy ne főzzek, hanem csinál ő valamit, de abból csak az lesz, hogy úszik a konyha a mocsokban fél órán belül, összeégeti a serpenyőimet és áll a füst a lakásban. Ha megkérem, hogy vigyázzon a picire, amíg esetleg letusolok, vagy megcsinálok valamit, abból is a baj van, hogy "ő nem ingyen bébiszitter", meg olyan is volt, hogy megmostam a hajam, hallom, hogy sír a baba, rohanok a nappaliba és látom, hogy ő vígan telefonozik, a kicsit meg már lila fejjel ordít. Mondom, hogy nem látod, hogy sír?! Hát az előbb még nem sírt, meg amúgy is hallotta, hogy megyek le a lépcsőn és úgy volt vele, hogy akkor ő már nem piszkálja... Aha. Néha olyan jó lenne lepihenni egy kicsit, amikor alszik a lányom, de mivel itt van, nem tudok elvonulni. Komolyan, néha már annyira kivagyok tőle, hogy legszívesebben sikítanék. Mellette a baba körüli teendők eltörpülnek. Ezt is sajnálom, hogy a picivel nem lehetek úgy és annyit, amennyit szeretnék, mert ő húzza a száját mindenre, meg beszólogat. Áprilisban reménykedtem, hogy majd a vizsgáival el lesz júliusig legalább, de még ha vizsgázott, akkor is jött hozzánk, mondván, hogy "online van, bárhol vizsgázhat". Ha mondom, hogy ne jöjjön, mert megyünk valahová, akkor ő is jön. Ha hétvégére elutaznánk esetleg, ő is.

Kisbabával meg nem mondhatom, hogy nem vagyunk itthon egész nap, mert ő sem hülye, tudja, hogy van napirendünk, itthon szeretem inkább altatni, stb. Ma is úgy tudtam kicsit lerázni, hogy azt mondtam neki, orvoshoz kell menjek és anyósom van itthon a kicsivel.

Mit tanácsoltok? Volt, aki így járt akár rokonnal, akár barátnővel? Mi segített, hogyan jött a változás?