Hogyan tudnék segíteni a barátomon, akit „berántottak” a drogok? Tapasztalatokat tudnátok írni? Ti hogyan álltok ehhez a témához?
Még 2-3 éve kezdődött az egész, talán egy kicsit régebben, amikor is a barátaim elkezdtek havi rendszerességgel, füvezgetni. Olyan cigiket tekertek, amibe nagyon kevés mennyiségű fű volt, én is kipróbáltam, de valahogy tőlem ez távol állt, a cigikből kimaradtam, a társaság kedvéért viszont velük voltam végig.
A havi egy alkalomból lett heti egy alkalom. Itt előjött a „pozitív” hatása, össze hozta a barátokat, sőt új barátok is csatlakoztak, rendszeresen találkoztunk, ami amúgy tök szuper. Egyfajta pozitív kép alakult ki bennünk, hogy ez tök veszélytelen. És jól szórakoztunk együtt..
Teltek a hónapok és már napi rendszerességgel szorítottunk időt, hogy tudjunk találkozni, az elszívott mennyiség igen csak megnőtt, volt hogy egy este alatt hat cigi is elment egy 5-6 fős brigádban. Ciginként már ott tartottunk, amikor a végére egy 0.6-os cigi lett tekerve, hogy „mire elég?”
Itt már nem csak chilelésről van szó, hanem szétesésig ment a játék.
Magánéletre nézve már igen csak kihatott, folyamatosan azon voltak már munkában is, hogy ha valakitől nem tudtak szerezni, akkor honnan lehetne máshonnan, milyen fasza lesz majd az este és társai.
Sőt már reggel volt, akinek cigivel kezdődött a nap, észre csak annyit vettek észre, hogy szétszórt. Majd később már nem csak neki kezdődtek így a reggelei, nem csak a reggelei, egész napja, amit már nehezebb volt palástolni.
Itt már kifejeztem az aggodalmamat, és beszéltem velük, hogy elég lesz.. Nyilván való, hogy nem tetszett nekik, ám tapintatosan volt csomagolva így nem lett harag, viszont meg lett magyarázva, hogy ez egy nagyon jó dolog, kell a mindennapokhoz.
Eltelt egy év. A társaság fele nagyjából észrevette, hogy ez baromi gáz dolog és abbahagyták, a másik fele viszont új barátok után nézett, akikkel ugyan úgy lehet ezt folytatni. Náluk már nem csak füvezgetés volt, hanem bogyózás, kolázás, meg igazából minden szintetikus hulladék. Ketten elvesztették az állásukat, emiatt. És tőlünk elfordultak.
A másik brigádból is rájöttek, hogy ez így nem élet, gyűjteni az adósságokat, növelni a kiadásokat konkrétan a semmire, hiszen koponyánként napi 2 garmm fű és mellé még a többi hulladék alkalmanként az baromi drága tud lenni..
Így egy ember tartott velük tovább..
Az az egy ember, mindenkinek hazudik, a jelnlegi helyzetéről, de már veszett ügy, nincs olyan ember aki ne tudna a függőségeiről. 20-30kg fogyás azért elég árulkodó. Állásait is sorra hagyja ott, vagy kirugják. Meg több dolog is van itt, amit most nem írnék le. Bujkál a régi barátok elől, érezhetően szégyelli a helyzetet.
Nagyon tanácstalan vagyok, hogy hogyan tudnánk visszahozni, hogyan kezeljük ezt a helyzetet?
Nektek volt már hasonlóban részetek? Itt nagyon kíváncsi lennék, olyan ember szavára, akik a másik oldalon voltak, akik valamilyen függőségben szenvedtek.
És bocsánat, hogy kicsit zavaros, nagyon sok dolgot kihagytam belőle, mert vagy nagyon magánjellegű vagy nem ide illő.
Szia!
Sajnos nehéz ügy, engem elméletben érdekel a dolog, jártam a Szenvedélyek napjára évekig, sokat olvastam a témában még az Internet előtti időkben, kértem segítséget az egyik neves szerzőtől, Demetrovics Zsolttól, aki elküldött a fenébe - pont én is egy barátomnak akartam segíteni -, máig sem értem, miért.
Később a SOTE Mentálhigiénés szakján kértem el a szakirodalmat, ott is azt mondták, hálátlan szakma, kudarcokkal teli, nem tanácsolják, hogy oda menjek.
A klasszikus iskola azt mondja, magára kell hagyni a függőt (leginkább anyagilag és a fizikai segítséggel is), hogy mielőbb padlót fogjon, mert csak akkor szólal meg benne a vészcsengő, és az ő elhatározása nélkül az égvilágon semmit nem lehet tenni.
Nemrég találkoztam egy másik szemlélettel, amit amerikai dokumentumfilmből ismerhetsz, amikor is a teljes környezete elmondja neki, mennyire rossz nekik, hogy ő függő, és sírva könyörögnek neki, hogy menjen egy bentlakásos elvonóra, mit el is intéznek neki.
Nos, egy ilyen magán elvonónak az árlistáját megnéztem, 2 hét 3,5 millió is lehet, arról nem is beszélve, hogy a legtöbb függőnek nincs 5-10 józan közeli hozzátartozója, akikkel ez működhet.
Azt is írják, hogy min. 1 éves bentlakásos elvonó kell a biztos eredményhez.
Nekem már vannak más ötleteim is, amivel érdemes lehet próbálkozni, de valóban nem megy úgy, hogy ő állandóan "jól van", mert szerhatás alatt van, és ezért nem érdekelt a gyógyulásban... mindenki érzékeli, hogy baj van, csak ő maga nem.
"Itt nagyon kíváncsi lennék, olyan ember szavára, akik a másik oldalon voltak, akik valamilyen függőségben szenvedtek."
És akkor majd teszek be ilyen Youtube-csatornákat, ha utamba kerülnek.
Pl. a Csernus doki is ilyen, de jobbak is vannak.
Én is lehetőségeim szerint utána jártam és sajnos.. Néztem Csernus dokit is, de az ő tanácsai nagyon szélsőségesek és ha mondjuk nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan szeretném, akkor sikertelenül járok és még egy barátot végleg elveszítettem.
Abban viszont egyet értek, hogy ha padlót fog, akkor valóban meglesz az akarata, hogy abbahagyja, viszont már most is a padló alatt van pár szinttel, sajnos még nem szólalt meg az a bizonyos csengő nála.
Nekem az a tervem, hogy egy közös barátunk által kicsit közelebb férkőzök hozzá, vele a jövőben sokat leszek, megpróbálom elérni, hogy beszéljen róla, mikor leengedte a védelmét, akkor csak elhintek mindig valamit, hogy legalább gondolkozzon el rajta. Egyenlőre ennyi a tervem. :)
Szerintetek?
Köszönöm a válaszokat! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!