Ez nagyon nem normális dolog? Lehet bármi értelme?

Van értelme levelet (leveleket) írni egy olyan személynek, aki nem létezik? Arról lenne szó, hogy, bár van családom (szüleim és párom), gyakran érzem úgy, hogy senki nem ért meg teljesen. Nem is ez a lényeg hanem hogy megfogott nagyon egy fiktív személy, aki amúgy nem létezik, egy sorozatszereplő. Vagy ha valaha létezett is, már biztos nem él. Elég nagy hatással volt rám, mert kicsit magamhoz hasonlónak látom, a problémáit, a személyiségét, a környezetét. Nem teljesen ugyanaz de van jó néhány hasonlóság. Mivel látom ezeket a hasonlóságokat és úgy egyébként, hogy milyen, ezért úgy érzem, ennek a személynek szívesen írnék leveleket, mert így legalább az illúziója meglenne annak, hogy van valaki állandó ember akinek elmondhatom örömöm-bánatom és kiírnám magamból a dolgokat. Közbe konfliktus vagy veszekedés se lenne belőle, mivel nem létező személy, csak egy fiktív világban létezik. Ha meg egy "igazi" embernek mondom el, akkor vagy megért vagy nem, vagy van konfliktus vagy nincs, így viszont csak kiadom magamból az érzéseim.

Ez nagyon beteges dolog lenne? Vagy csak furcsa? Amíg nem keverem a képzeletet a valósággal, addig nincs probléma?

Nem hinném igazinak az adott személyt, nem gondolnám, hogy összefutok vele az utcán, csak neki címezve írnék levelet. Mármint leírnám egy papírra amit neki mondanék de nyilván nem adnám fel a postán egy lakcímmel és a címzett nevével.

Csinált közületek valaki hasonlót?