Veletek is van úgy haszontalannak érzitek magatokat?
Eszembe szokott jutni (főleg melóban), hogy úgy megyek végig az életen, hogy semmi nem hagyok magam után. 2 generáció múlva senki nem fog emlékezni rám. Semmi fontosat, jelentőset nem alkottam. Csak egy szig- és adószám vagyok a sok közül.
Titeket is zavar a gondolat, hogy a semmiből a semmibe mentek? Így mi értelme az életnek? Hogy csak fenntartsuk a fajt?
"Haszontalannak" azért nem, viszont amikor sorra látom, hogy ilyen 13-15 évesek dollármilliárdosok (szó szerint) azzal, hogy Youtube-on videókat posztolnak, vagy Instagramra töltögetik fel a fotókat, akkor kicsit elgondolkodom...
Itt vagyok 35 évesen, 9 évet tanultam a szakmámért, most 6. éve csinálom. Imádom, jó is vagyok benne, megyek szépen előre, de gazdag nem vagyok, és vélhetően nem is leszek. Ez nem gond amúgy, mert sosem volt fő cél, megélek szépen.
Szóval nem vagyok elégedetlen, csak mindig meglepnek ezek a különbségek és igazságtalanságok... Vagy nem is tudom, hogyan nevezzem ezt a jelenséget, ami mostanában elindult a világban.
Igen. De nem azért, mint neked. Engem az nem zavar, hogy nem marad utánam valami nagy dolog, hogy x év múlva nem fognak rám emlékezni.
Inkább a munkában szoktam gondolkodni, hogy van-e értelme annak, amit csinálok? Van-e valamilyen haszna az emberek, a társadalom számára? Vagy csak magamért csinálom? A megélhetésért? Pedig non-profit szektorban dolgozom, de azért így is vannak bennem kérdések. A munkám nem olyan jellegű, hogy azonnal kézzel fogható eredménye van, és ez sokszor olyan fura.
Magánéletben elégedett vagyok, megvan mindenem, még több is, mint amit valaha reméltem.
Munka az nekem csak munka. De nem az a munka, amiben igazán kiélem magam. Sajnos ami érdekelne, az számomra elérhetetlen, nem olyanok a tanulmányi eredményeim. Így játam, ugye :/ Magamnak köszönhetem, de a hosszú, kitartó koncentrálás nem erényem, főleg, ha nem érdekel a téma. De ez mellékes, mert ezen felül is alkothatnék, de semmiben nem vagyok kiemelkedő. Ahogy az első is írta, hogy tinik sztárrá válnak a neten, a semmiből, ki tudja hogyan + szerencsével kiemelkednek. Én nem tudok semmiben kiemelkedni, olyan átlagos vagyok, mint egy kavics a temgerparton. És ez zavar.
Én tudom, hogy haszontalan vagyok. Sőt, értéktelen is, bár szerintem a legtöbben azok, csak az ember nagasabbrendűnek tartja magát és félti a kis életét.
Viszont én magasról teszek arra, hogy hasznos vagyok-e vagy sem.
Számomra erről filozofálni felesleges energia-és időpazarlás, aminek a végén megnyugtató és konkrét választ úgyse kapok.
Érdekes. Én meg szeretek átlagos lenni. Sőt. Az volt a célom.
Nekem is jobban alakult az életem, mint ahogy gyerekként elképzeltem. Nem voltak túl jó lehetőségeim. Ahhoz képest nagyon jó lett. Az átlagos is egy álom volt a régi életünkhöz képest.
De úgy egyébként sem szeretek semmiben kitűnni. Nem szeretem felhívni magamra a figyelmet. Kényelmesebb, ha nem velem foglalkoznak.
Köszi!
Mindenkinek ment a zöld kezecske :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!