Az elhìzott nők mièrt csodálkoznak azon, ha nem lehet gyerekük, mikor a fogyás sokat segìtene a helyzetükön?

Én elhízott vagyok, és semmi hormonálisan probléma nincs.

Így mindig félhetek, hogy teherbe esek, pedig nem akarok gyereket.

Ez sem jó.

Én sejtem, mire gondol a kérdező, magam is hormonbeteg vagyok, bár én nem vagyok kövér. Benn vagyok több ilyen csoportban, sajnos az érintettek legalább 75%-a elhízott, legyen az nő vagy férfi.

Hormonbetegség alatt inzulinrezisztenciára, cukorbetegségre, PCOS-re, pajzsmirigyproblémákra gondolok. Igenis, a legtöbb hormonális zavarral élő ember túlsúlyos és sokkal nehezebben esik teherbe. (A férfiaknál is jelentősen rontja a termékenyítő képességet.)

Egyébként épp a minap posztolt egy hölgy, hogy 90 kg, nem jön össze a baba, a nőgyógyász mondta neki, hogy fogyjon le és menjen vissza. Mit csinált a nő? Jött a csoportba, hogy mekkora tuskó az orvos és ajánljunk neki valamit VITAMINT, ami segít neki. Írták neki, hogy igaza van az orvosnak, nem a vitamintól fog teherbe esni, de ha rendezi a súlyát, az sokat segít.

Nyilván egyszerűbb azt mondani, hogy tuskó az orvos, meg majd szedsz vitamint, aztán rendbe jönnek a dolgok. Lefogyni melós.

"A legnagyobb szerepet ebben az edukáció hiánya játssza, hiszen sokan nem tudják, hogy milyen fontos az egészséges életmód, mennyit tud javítani az életminőségen a sport és az egészséges táplálkozás."

Az edukáció hiányával egyetértek, de nem a fontosság hangsúlyozásával van baj, hanem azzal, hogy mindenki mást mond. És nem csak a divatos diétákról beszélek, hanem nekem pl. minden orvos mást mondott, hogy mivel kellene lefogyni (és volt olyan orvos, aki a 90 naposat ajánlotta). De mikor tiniként fogyni akartam, akkor is azt mondták a felnőttek, akiknek a tudásában bíztam, hogy akkor hagyjam ott a húst, egyem csak a krumplit.

#10. Ha már a szövegértéssel dobálózunk, akkor szeretném látni az erre vonatkozó statisztikát is! Csak hogy tudományos legyen a topik, tudod. :)

Mármint azt a statisztikát, hogy az elhízás (hormonbetegségek nélkül, csupán rossz életmódból fakadóan) szignifikáns hatást gyakorol a meddőségre.

Legközelebb talán tegyétek fel normálisan a kérdést. Nem a túlsúlyos nőkre kiélezve, akik a túl sok sütitől lettek olyanok, amilyenek, hanem a hormonbetegségekben szenvedőkre. Akik lehetnek kövérek, vékonyak egyaránt. Persze, a hormonális problémákra is hatással lehet az életmód, ezt aláírom, de nem 100%-ban határozzák meg egymást.

13# Teljesen igazad van. Alapvető problémák vannak addig, amíg totális katasztrófa a gyermekek étkezése. Mindenhol kenyér kenyér kenyér, friss zöldség és gyümölcs nagyjából egyenlő a nullával. Krumpli, mert az finom és olcsó. Ha lehet jó étolajban tocsogós. Tészta tésztával minden mennyiségben. Bölcsi, ovi, iskola végig ezzel a példával megy.

Ha a szülők nem tudatosabbak, nem figyelnek oda a saját és a gyerekek étkezésére, akkor a kutya nem tanítja meg őket az egészséges étkezés alapjaira, sehol nem látnak jó példát. Tökéletes melegágy az egyre elhízottabb generációknak.

Szánalmas, hogy egy oviba a szülőknek kell zöldséget és gyümölcsöt bevinni, ha azt akarják, hogy a gyerekek legalább heti párszor kapjanak ezt azt, megismerkedjenek ott is a gyümölcsök színeivel, ízével, struktúrájával, stb.

Szerintem amíg így van, addig nem kell csodálkozni, hogy sok a kövér ember. Én sem panaszkodhatok, rám is felszaladt 15 kiló plusz. Ugyanígy nőttem fel. Mindenhez kellett (is) kenyeret enni, meg még a süti után is igyak egy pohár jó cukros 12%-os "gyümölcslevet". 23-4 éves koromig ez egyáltalán nem látszott rajtam, aztán alattomosan felkúsztak 2-3 kilók évente. Fogalmam nem volt az egészséges életmód miből áll, mert nem ebben éltem, sosem láttam, hogy hogy kell úgy élni... Rengeteget olvastam, elhatároztam magam és a 15 kilóból 10-et már ledobtam. Könnyű új étkezési szokásokat felvenni és a régi zabálós életformát hátrahagyni? Egyértelműen nem, de megéri, évek távlatából pedig már simán megszoktam. Én a gyerekeimet már ebben nevelem fel, ennyivel is legyenek előnyben majd a későbbiekben. Mivel én is voltam ebben a cipőben, nem tudom megérteni azokat, akik csak sírnak, de nem tesznek az egészségükért. Olyan remek átalakulásokat láttam az életemben 35-40 kilós fogyásokkal... csupán akaraterő kérdése. (Az más kérdés, hogy nem lenne szabad ennyire hagyni elfajulni a dolgokat.)

Ha valaki még egy olyan csodáért sem hajlandó erre (eü problémák miatt), mint a gyermekáldás, az meg is érdemli.

Jó, hogy felhoztad a gyümölcslevet. Mert nekem ilyen szájbarágósan kellene az igazság, nem pedig az emberek véleménye.

Azt olvastam, a 100%-os gyümölcslé is rossz. Ha én megiszok mindennap egy fél literes Pepsit, és lecserélem ezt napi egy pohár narancslére, akkor csinálok valamit, vagy ugyanott vagyok? Mindenki mást mond.

(És miért mindig a kövér orvosok adják a tanácsokat, ezt soha nem értem.)

Szerintem suliban kellene ezeket tanítani, lehetne elméleti tesi, mert mondjuk a pókjárásnak nem sok értelme van, de ha tanultunk volna a tápanyagokról, annak nagyobb haszna lett volna.

Ha napi egy pohár narancslevet megiszol, azzal nem csinálsz semmi rosszat. :) Mivel magas a kalória tartalma, ezért nyilván rossz ha csak ezen él az ember, de attól semmi bajod nem lesz, ha napi egy pohárral megiszol.

Csak egy példa: 2 dl 100%-os narancslé kb. 90-100 kcal. A víz kb. 0 kcal. Ebből azért látható, hogyha a napi folyadékigényedet narancslé formájában fedezed, akkor 500 kalóriát simán elfogyasztasz már azzal is, hogy csak ittál.

Én többnyire mindig csapvizet iszok. Ha nagyon édeset innék, akkor egy pohár 100%-os almalé lecsúszik (imádom az almalevet), de inkább egy limonádé (édesítővel), esetleg zéró kóla, vagy tea (édesítővel). Hiába zéró a kalória tartalma, szerintem ezeken sem egészséges élni, vagyis ezekből fedezni a folyadék szükségletet. A lényeg, hogy ne tagadd meg magadtól, ha megkívánod, de ne egy litert szipkázz be egyben. És igen is az édes löttyöknek is van alternatívája. Ha megkívánod keverj egy limonádét magadnak, ne a 12%-os agyon cukrozott sok E-t idd meg. Át lehet szokni a vízre. Régen SOHA nem ittam vizet kb., eleinte szenvedtem tőle. Most meg akkor szenvedek, ha bármi mást kellene egésznap innom. :)

Már ovitól be kellene vezetni a kiegyensúlyozott táplálkozás alapjait. Nem lenne szabad, hogy csak otthon találkozzon a gyerek nyersen is ehető zöldségekkel pl. Simán a kezükbe adhatnának egy-egy darab répát, vagy karalábét. Megbeszélhetnék honnan kerül ez az asztalra. Aztán igen, általános iskolában már mehetnének az alapok akár egészségtan, természetismeret, vagy biológia órán is. Később pedig komolyabb életmód óra is lehetne középiskolában mondjuk, hogy a gyerekeknek ne az legyen a természetes, hogy kenyeret esznek tésztával.

Ezzel biztos nem leszek népszerű, de a tesiórát is megreformálnám. Nálunk anno mindig arról szólt, hogy ki mekkorát távol, vagy magasugrik, esetleg mekkorát dob kislabdával, hogyan ugrik szekrényt. Miért? Miért nem lehet különböző sportokat tanítani, hogy minden gyerek megtalálja a magáét. Sokat tornázni, kirándulni vinni a gyerekeket, sokkal szélesebb körben megmutatni nekik milyen mozgásforma tartozhat az élethez. Egyszóval legyen ez egy természetes valami, ami az élettel jár és nem egy erőltetett akármi, amin mindenki azt nézi hogyan lehet megúszni.