Közel 19 évesen a szülőnek hogyan kéne viselkednie a gyerekével? Nálatok, hogy volt a leválás (szülő reakciója erre)?
Úgy értem... pl: már nem oktatja ki, nem csinál úgy, mintha még mindig 14 éves lenne és nevelésre szorul, mert már a lényeg kialakult a "gyerekben".
Amikor más a véleményem, de ugye semmi nem szentírás, mindig azzal jön, hogy "igen, mert te és nagy élettapasztalatod". Ő konkrétan kijelenti, hogy úgy van, amit mondott. Minden apró dolgon idegeskedik, konkrétan azért áll a bál, hogy mennyire felelőtlen és lusta vagyok amiért a poharamat, amit ő véletlenül lelökött, a konyhapultra tettem a mosogató helyett.
Azt mondta tegnap, hogy neveletlen vagyok ("van egy neveletlen kölyköm, aki semmit nem ért"-ezt nekem mondta). Nem iszok, nem cigizek, a tanulmányaim sem rosszak, vannak céljaim, nem drogozok, nem vagyok bulizós, én csinálom a házimunkát (söprés, porszívózás, tűzhely tisztítása, olykor az ablakok, mosás), postát intézem, illedelmes és udvarias vagyok az emberekkel, főleg az idősebbekkel.
Konkrétan azért is leszidott, hogy akciósan vett 1300-ért tengergyümölcseit, nekem, hogy egyem, konkrét étel nélkül. Belerakom instant levesbe, egy-egy tányér pörkölbe, és mondja, hogy de ezt nem erre vette, hogy egy már meglévő kajához rakjam. Akkor, mire? Azt mondta, egyem meg, salátánk már nem volt otthon, csak magában tudtam volna megenni. Leszidott.
Őszintén, minden egyes beszólására, megjegyzésére elgondolkozom, hogy van e benne igazság, hogyha igaza van akkor változtassak, de ennél én csak azt érzem, hogy sokat akar egyszerre. Régen is, nevelt, de nem volt annyi ideje, mint azt szerette volna, mára pedig szeretem, de leválási folyamatom elindult, és már késő bánat a nevelést behozni, főleg, hogy olyan vészesre nem sikerültem. Mintha nem férnénk el egymás mellett.
Megbeszélni vele nem lehet, mert "aha, biztos"-sal és társaival leráz, hogy rosszul gondolom, játszom a felnőttet, pedig még gyerek vagyok (kettő között billegek), szakembereket mint a családterapeuta, hülyeségnek tartja, "elköltözni" pedig 2 év múlva tudok, amikor egyetemre megyek, kollégiumba.
Lány vagyok, és egyedül nevel.
Egyik tanárnőm, aki szintén egyedül nevelte fel a lányát, azt mondta, hogy az egyedülálló szülők hajlamosak túlfélteni és mindenbe beleszólni, valószínűleg a lánya is tudna róla mit mesélni, de az tény és való, hogy másabb, mivel ott két nő van, itt meg apa-lány + kicsit szerintem más, mert a negyedét se írtam le a tanárnőnek.
válasza:Egyedül nevelt fel gondolom, sejtem, hogy nem segített neki senki. Mégsem mondott le rólad. Az én édesanyám is egyedül nevelt engem 13 éves koromig, csak a nagymamám segített be neki, mert apám lelépett mielőtt megszülettem. Ezért elég sok stressz kerül a nyakába a mai napig a te édesanyádnak is. Persze nálunk is vannak hasonlók (én is 19 éves vagyok), de már csak ritkán oktat ki, sokszor inkább azt mondja, hogy "felnőtt vagy, oldd meg", vagy "nem kell beszámolnod, nem vagy már gyerek". Igen, néha rájön és én is "felelőtlen lusta dög" vagyok, amiért egy foltot kihagytam porszívózàs közben, vagy hasonlók, de hát ez van, mert itthon élek, és egyelőre még nem tudok elköltözni, mert még iskolába járok. De, ha egyetemre megyek, akkor már úgyis elköltözöm, és ezt tudja.
Van egy barátnőm, ő is ennyi idős, és neki az édesanyja van, hogy autóval követi őt, ha bejön a városba (falusi eredetileg), meg felhívja őt hússzor, meg nem engedi őt el bulizni, nem engedi dolgozni, stb. De ő kiáll magáért, azért. Fiús anyukát is ismertem ilyet, de azok között a fiúk között egyikük sem állt ki magáért. Nem kell vele összeugrani, nem azt mondom, hogy ne becsüld meg, de próbálj meg figyelni az ilyen apróságokra, amiken ő ki tud akadni, esetleg ha nagyon nagy regélésbe kezd arról, hogy te mekkora egy lúzer vagy, akkor ne összevessz vele, hanem menj el sétálni (én ezt kb kétszer tettem meg, azóta ezt abbahagyta). Aztán mire visszaérsz valószínűleg lenyugszik, tudom ez is illetlenség, de ha én itt maradok miközben mondja a regényét arról, hogy csöves leszek, akkor mindenbe beleköt, még abba is, hogy hogyan veszem ki a tejet a hűtőből, pedig soha nem szoktam visszaszólni neki.
A házi munkába segíts be, és tegyél valamit amire büszke lehet rád (jó iskola, jó munka, eredményes sportteljesítmény, stb.), aztán szerintem hamarosan úgyis elköltözöl. Addig meg ez lesz. Ettől függetlenül, mint írtam becsüld meg, és ne bánj vele nagyon tiszteletlenül, mert ő miatta járhatsz iskolába, ő főz neked, és felnevelt téged egyedül. Tudom, hogy idegesítő tud lenni a százezredik "lusta dög vagy, és hajléktalan leszel" regény, de összeveszni nem éri meg ilyeneken, inkább mutasd meg, hogy nincs igaza.
Mára tudom, hogy nagyon nehéz volt apukámnak, és köszönöm is neki, hogy nem mondott le rólam. Szeretem, tisztelem, terveim szerint támogatni fogom idősebb korában, ha megéli, de van egy határ. Szeretnék egyetemre menni (nem miatta, viszont azt mondta, a világ legboldogabb embere lenne akkor, ha elvégezném), tehát foglalkozok a tanulmányaimmal. Én csinálom itthon a házimunkát, pont azért, hogy segítsek neki. Azzal, hogy így viselkedik örökké, saját magának is idegességet okoz, mert az örök kritizálása miatt nálam feszül a húr, és ő is mindig mondja és mondja, mintha nem lenne elég gondja.
Azon vagyok, hogy megmutassam, de nem 21 évesen, idegroncsként akarom megmutatni az egyetemi kollégiumban, távol tőle, hogy tévedett, addig meg meg egyszerre akar kilökni a világba és visszatartani.
Egyszer, amikor veszekedtünk, fogtam magam és ott hagytam, elmentem sétálni. Mikor visszajöttem, a fiókjaim tartalmát és az íróasztalomról mindent a földre borított, aztán két hétig nem szólt hozzám. Nála ilyet nem lehet megcsinálni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!