Üdv Mindenkinek! Szerintetek léteznek-e olyan élethelyzetek, történések , életutak alakulása amelyek során már jogos és teljesen érthető hogy egy ember öngyilkosságot kövessen el?

#5

Nagyon, de nagyon rossz emberrel kezdtél el kötekedni és beszólni ezzel a témával kapcsolatban.

Anyukám 12 évig volt daganatos beteg. Mindig küzdött, harcolt, sose adta fel, motivált volt, pozitívan gondolkodott, a fejében sose fordult meg a feladás gondolata. Változtatott, mindent megtett/megtettünk, hogy meggyógyuljon. Sajnos 3 éve meghalt, legyőzte a daganat, de nem azért, mert anya feladta volna, hanem mert a rák erősebb volt.

A szememben akkor is egy gyáva f..reg, aki az öngyilkosságot választja. Ez a könnyebbik út. Sőt, aki nagyon beteg, változtathat a hozzáállásán, élhet attól pozitívan, hogy tudja, hogy bármelyik nap lehet neki az utolsó. Nem kell attól beletemetkezni az önsajnálatba. Tudod, az, hogy valaki életben maradjon a nehéz körülmények között, na ahhoz kell bátorság és erő. Kioltani az életet nem kell sok, csak elhatározás. Beszed jó néhány gyógyszert, vagy eret vág magán és kész. De az, hogy valaki a végsőkig küzdjön, harcoljon, ehhez kell bátorság, ez a valami és becsületes dolog.

Aki meg végig küzdötte és harcolta a betegségét, az nézzen szembe becsülettel a halállal, ne önnön maga vessen ennek véget. Fáj, fáj. De egy erős ember a végsőkig kitart.

#12

Tudod, van akinek megéri erősnek lenni, mert ő esetleg szeret élni, van, akiket szeret, van aki őt szereti..stb. Tudod, a szeretet felül ír minden fájdalmat. A szeretetből pedig erőt tudsz meríteni a további küzdéshez.

Kár, hogy ezt így magyarázni kell és nem eléggé egyértelmű!

Meg tudod, van olyan, akit nem szeretnek, egyedül van, csak a fájdalom van neki!

Másrészt arra is befizetnék, hogy akkor is ilyen nagy hangon mondanál ilyeket, hogy "a szeretet felül ír minden fájdalmat" - amikor TE vagy az, akinek fáj! így könnyen beszélsz, hogy semmi bajod, más helyett okoskodni könnyü!

#14

Jaj, drágaság. Ha neked semmit se ér az életed, hogy azért mindent megtegyél, küzdj érte, mert szeretsz élni, szereted a rokonaidat, haverjaidat...stb. akkor az a te problémád.

A magadfajták szoktak állandóan rinyálni, kifogásokat keresni. Ti vagytok a gyengék.

Mi meg az erősek, a ti ellenpólusotok, akik mindent megtesznek, hogy elérjék, amit akarnak.

szerintem nem a halál a legrosszabb dolog, ami egy emberrel történhet. van aki így gondolja, valaki nem ossza ezt a nézetet. ha gyógyíthatatlan beteg lennék és napi 24 órában óriási fájdalmaim lennének, amin semmilyen gyógyszer nem segít és ágyhoz lennék kötve, akkor valószínű én is az öngyilkosságot választanám, mert ez egyszerűen nem élet. értem, hogy valaki úgy gondolja, hogy oké, ő küzd, hátha történik valami isteni csoda, de szerintem senkinek nincs joga senkit féregnek nevezni azért, mert nem akar élete hátralévő részében szenvedni. elvárni ezt a valakitől meg egyenesen kegyetlen. senki nem lát bele a másik életébe, senkinek sincs joga mások felett ítélkezni.

amúgy pont ezekre az esetekre találták ki az eutanáziát, ami az egyik leghumánusabb "találmány".

szóval igen, vannak olyan esetek, amikor csak a halál a megoldás, mert még mindig nem ez a legrosszabb dolog, ami egy emberrel történhet. nem tudjuk mi van a halál után, lehet, hogy semmi, az is lehet, hogy egy sokkal jobb világ.

és ha a családtagjaim, a rokonaim és a barátaim szeretnek, akkor nekik az az első, hogy nekem minél jobb legyen. nem az, hogy szenvedni lássanak.

megértem, hogy valaki az utolsó lélegzetéig küzd, de a halál választásához sem kell kevesebb.

Én csak akkor értek egyet az öngyilkossággal, ha valaki gyógyíthatatlan betegségben szenved, ami fájdalmat is okoz. Én akkor pl elmennék bázisugrani, vagy életemben először drogoznék és túllőném magam. Nem a szokásos vonat elé ugrok vagy altatótúladagolás vagy érfelvágás. Akkor már tapasztaljak valami mást és jót az utolsó pillanatokban.

A lelki bajok miatti öngyilkosságot elítélem, főleg a szerelmi bánatosakat. Ezekből mindig van kiút.

A leges legfontosabb ilyen esetben az, higy pszichológushoz menjen, vagy minden erejével azon van, hogy ez az élethelyzet megváltozzon. Járjon közösségi helyekre, vagy tanuljon meg egy nyelvet és költözon ki külföldre és kezdjen teljesen új életet. Egy 45 éves ember ég csak az élete felét élte le, úgyhogy meg simán megtalálhatja álmai hivatását. Én ismerek olyan embert aki 50 évesen ratalált álmai munkájára, és neki is sikerült újra kezdenie az elcseszettnek látszodo életét.Remélem nem magadról írtál. Az öngyilkosság egy nagyon nagyon megfontoltan dolog lenne ez annak az embernek a részéről aki ilyen problémákkal szenved, és ezért még akarja magát ölni. Szóval.

AZ ÖNGYILKOSSÁG NEM KIÚT SEMMIBŐL. Még ha annak tűnik is. A válaszom: nem, nem érthető, és nem jogos a fent leirtak miatt