Egyedülálló nőként mindenféle segítség nélkül a nulláról hogy kezdhetek életet?

"Nem arra gondoltam hogy a jelenlegi albérletét ossza meg, de ha egy két szobás lakást bérelnének ketten, még úgyis jobban járna."

Három szobás lakásban bérelek egy szobát, a másik két szobában is élnek más bérlők.

A továbbtanulás sajnos nem működne, mert elfogytak az állami féléveim, 12 támogatott félév van, én pedig tanár vagyok, és ez 6 éves képzés volt.

Egy középiskolában tanítok földrajzot és magyart, általában reggel 7 és délután 3 közt benn vagyok (kivéve most a vírus miatt), majd hazaérek és estig készülök a másnapi óráimra. Az idősebb kollégák azt mondták, hogy csak az első 4 év lesz nagyon kemény a másnapra készülés szempontjából, utána már valamivel kevesebb is elég lesz, de abból a 4 évből nekem még 3 hátra van és már nem bírom.

Az iskola, ahol tanítok, finoman fogalmazva nem egy elitgimnázium, szóval muszáj percre pontosan megtervezni mindent, mert 30-35 kamaszfiú van az osztályokban és ha itt kicsúszna a kezemből az irányítás akár 20 másodpercre, akkor elszabadulna a pokol...

És ez mellé még ott van az, hogy az életem egy anyagi csőd, van, hogy napokig tésztát eszem, mert csak így tudok megélni. Már nem bírom.

Tényleg minden nap ahogy hazaérek, nekiállok készülni másnapra és este 9-10 körül végzek csak.

Egyedül a hétvégim szabadok, arra próbáltam is magánórákat hirdetni, de magyar-földrajz szakpárral nem igazán van esélyem. Csak a nyelvek meg a matek keresettek mindehol.