Hogyan szabaduljak meg ebből az életből, amit utálok?

22 éves, másodéves egyetemista lány vagyok és egy isten háta mögötti faluban élek a szüleimmel. Több okból is gyűlölöm az életemet. Az egyik az, hogy nem jó a kapcsolatom a családommal és igazából semmit nem tudnék felemlíteni, ami bizonyítékként szolgálna arra, hogy mi ténylegesen egy család vagyunk. Egy büdös szót nem beszélünk egymással, nincsen semmilyen közös témánk, soha semmit nem csinálunk együtt és ez már gyerekkoromban is így volt. A szüleim elmennek dolgozni, majd hazaérve apám befekszik a tv elé és estig ott alszik vagy tv-t néz, anyám pedig inkább elmegy a boltba minden nap és csak este jön haza. A másik az, hogy nincsen semmilyen szociális életem. A barátaimmal max. csetelni szoktunk és esetleg havi 1x találkozunk pár órára, de pl. utoljára decemberben ültünk össze. Az ülünk össze itt is sokat mond, mert semmit nem lehet velük csinálni ezen kívül, csak beszélgetünk, telefonozunk, filmet nézünk és ennyi. Egész nap csak a szobában ücsörgök, március óta egy-két szónál többet nem is beszéltem senkivel sem, személyesen szinte nem is találkoztam senkivel. Hiányzik az emberek társasága, szeretnék barátokat, szeretnék párkapcsolatot, szeretnék kirándulni, mindenféle programokra járni stb., stb., de nincsen rá lehetőségem. Ha minden így megy tovább, akkor kb. itt fogok megdögleni a porban és még csak hiányozni sem fogok senkinek. Viszont semmilyen lehetőséget nem is látok arra sem, hogy ez ne így legyen, már kb. minden második nap azon gondolkozom, hogy inkább megölöm magamat a francba.