Megbántatok valamit az életetekben? Ha igen mit?

Rengeteg mindent.

Elherdáltam az örökségemet, nagyon kevés dolgot tudok belőle felmutatni. Most nagyon jól jönne. És amúgy nem kevésről beszélünk.

Akkoriban egy nagyon mérgező kapcsolatban voltam.. Nem igazán lebegett előttem semmi, csak is az, hogy vele legyek, így mindent vagy semmit alapon jött egy megoldás és elkezdtem "befektetni".. Jól sikerült...

24/F

1, Volt pár munkaváltási lehetőségem, mindig a rosszabbikat választottam;

2, Nem vagyok határozott, így rossz döntéseket hozok sokszor;

3, Nem merek a komfortzónámból kilépni, emiatt sokszor szívok;

4, Az egész életemet megbántam, hogy van.

Rengeteget hibáztam, vétkeztem, de ezt hívják tanulásnak. Ha nem bánok meg semmit, akkor nem fejlődöm.

De azért pár dolog lehetett volna kevésbé fájdalmas, legutóbb pl. egy számomra fontos személlyel ért csúnya véget a barátságunk, mert nulla önkontrollal zúdítottam rá magamat.

kb mindent.

középiskola - nem ismertem fel a lehetőséget, hogy a tanulás igen is fontos. Most 2500Ft-ot fizetek óránként egy nyelvtanárnak, akkor meg ingyen zaklathattam volna azt a tanárnőmet, aki amúgy tetszett is.

szereztem 4 OKJ-t - ehelyett el kellett volna menni egy mérnöki szakra, és szerezni egy diplomát. De persze otthon azt hallgattam, hogy nehéz, meg nem vagyok jó matekból, meg bla bla bla.

túl sokat adtam az emberek véleményére, megítélésére míg fiatal voltam - utóbbi időben rájöttem, hogy az se érdekli őket, ha valaki meghal az utcán. Arra nem képes a többség, hogy belökje az árokba és szórjon rá egy kis földet, hogy ne legyen útban. Ezáltal a véleményük, puffogásuk semmit se jelent.

Túl sokat álmodoztam, túl keveset cselekedtem - rengeteg könyvet olvastam, videót néztem, de a tanultakat, hallottakat nem ültettem át gyakorlatba.. főleg az előbbi pont miatt.

középiskola szabad délutánjaimat tv-zéssel töltöttem, majd átváltotta azt az online mmorpg szerepjáték/videójátékok.. aminek 10 év távlatából semmi értelme nem volt, semmivel nem járult hozzá az életemhez. Sőt, rengeteg mindent elvett tőlem. Annyira elment a kedvem a játékoktól mikor erre rájöttem, hogy 4 éve nem játszottam 1 játékkal se.

23 éves koromban az első "barátnőjelöltemmel" nem sikerült összejönni. Túlagyaltam a dolgot, túlerőltettem. Akkor azt mondtam, hogy soha többet bnő. 6 évig semmit nem foglalkoztam az ellenkező nemmel. Utólag rájöttem, hogy ez bizony drága tanulópénz volt és ott egy nagyon rossz döntést hoztam.. pusztán a tapasztalatlanságom és pár ember véleménye miatt.

Vágyakozom és nem hiszek - mai napig bennem van a vágyakozás, álmodozás, de közben nem hiszem, el, hogy számomra is lehetséges és én is képes vagyok rá.

kockáztatás hiánya - keveset kockáztatok, mert nem hiszem el, hogy nekem lehet igazam.