Az életben csak azok tudnak magasabbra jutni a ranglétrán, akik eleve magasról indultak?
Sokszor szoktam sikeres emberek életrajzát olvasgatni és előbb-utóbb mindig kiderül, hogy azaz adott ember nem éppen egy noname családból származik. Vagy olyan egyemen tanult az illető, amit egy átlagos jövedelmű család nem tudna megfizetni vagy, hogy a családja is értelmiségi emberekből áll.
Szóval azt látom, hogy egy ember életét durván meghatározza az, hogy hova születik, milyen a családja és a környezete. És nagyon-nagyon ritka azaz eset, amikor valaki a mélyszegénységről jut el a luxus szintig.
Ilyenkor mindig elmegy a kedvem az élettől, tudván, hogy bármennyire töröm magam sosem leszek olyan, mint azok az emberek, akiket én bálványozok és rajongok értük :/ Mivel már azzal, hogy ide születtem kvázi meg lett "pecsételve" a sorsom.
Ti hogy látjátok ezt?
Köszönöm az eddigi válaszokat!
#9
"Az írásodból érzem,hogy nem egy szinten vagyunk műveltség ügyileg"- Ez fájt T^T
Végzettség terén egyszinten vagyunk és elég jó eredményt értem el magyarból, de elismerem, hogy az írásomból ez nem tükröződik vissza. Ez azért van, mert hobbi szinten, nálam fiatalabb embereket/gyerekeket tanítok rajzolni. És akaratlanul rám ragad a szójárásuk...
Én tavaly érettségiztem és hozzád hasonlóan nem tanulhattam tovább. Természetesen majd belehalok az irigységbe, hogy a többi valamire való osztálytársamnak nem csak tehetősebbek a szülei, de még értelmesek is és tényleg lehet rájuk számítani a jövőt illetően. Míg én, amikor elmondtam a szüleimnek az elképzeléseimet és a céljaimat szó szerint a képembe nevettek és kimondták, hogy ez baromság és nem fognak támogatni. Most ott tartok, hogy végre ráléphetnék arra az útra, amit mindig is elképzeltem magamnak, de nem tehetem meg anyagi okok miatt... Persze próbálok nem siránkozni emiatt, autodidakta módon tanulgatom az angolt, próbálok minél több közösségnek a tagja lenni és minél több emberrel felvenni a kapcsolatot. Szinte már a lehetőségekfüggője lettem és minden apró dolgot pl: random meghirdetett pályázatot is jelnek veszek.
Köszönöm, kedves 9-es válaszoló, hogy megosztottad ezt velem, remélem egy napon nekem is sikerül majd valami áttörést elérnem az életben.
#10
"Jobban meg kellene válogatni kit bálványozol..."
Miért? Talán baj, hogy olyan embereket tisztelek, akik hozzájárultak a közösséghez/emberiséghez a munkájukkal? Sajnos utólag mindig kiderül, hogy ezeknek az embereknek is megvolt hozzá a pénzük, hogy azzá váljanak akik.
válasza:Kérdező, nem, ez a része nem probléma.
Hanem, hogy utána legyintesz rá, hogy nekem ez úgyse sikerülne, mert neki volt honnan indulni. Ez tipikus jó kifogás arra, hogy miért éri be valaki az álmodozással, a tenniakarás helyett. Válassz sikeres embert, aki hasonló vagy rosszabb helyzetből indult, mint te, de elérte azt a szintet, ami számodra megüti a mércét. Máris van olyan példaképed, akit követhetsz.
Bár alapvetően szerintem már ez is túlzás, ha célokról van szó. A népesség mekkora részét veszed alapul a motivációdhoz? Vagy inkább "demotivációhoz" végsősoron.
#10
válasza:Kérdező!!!
9es vagyok.
Azt a műveltség dolgot épp ellenkezőleg értettem.
Úgy értettem,hogy az derül ki az írásodból,hogy műveltségügyileg feléd billen a mérleg.
Nem úgy értettem,hogy én műveltebb lennék nálad.😐
Most vissza olvastam magam tényleg félre érthető.
Ne haragudj.
válasza:#10
Sok ember van, akit tisztelek. De összesen három olyan ember van, akik számomra különlegesek, mert hasonlóan kezdték, hasonló irányba mentek, mint én, az egyetlen fő különbség köztem és köztük az a születési hely, mert ők mind Ázsiában (Japán, Dél-Korea) születtek. Na már most, ugye van az a mondás: "Ahhoz, hogy profi légy valamiben az első lépés az, hogy ázsiainak születsz." (Persze tudom, hogy ez a mondás nem a származásra, sokkal inkább a helyre utal)
Ázsia egy teljesen más világ, más az oktatás és az emberek beállítottsága/mentalitása is. Ázsiban vadásznak a tehetségekre és felemelik őket, sőt ott szinte egy alap elvárás, hogy valamiben tehetséges légy. Ezért ők dupla annyit dolgoznak, mint egy átlagos nyugati, de legalább annak látszódik az eredménye és megbecsülik az ilyen embereket. Nyugaton meg olyan emberek vannak megbecsülve, olyan emberek kapnak hírnevet, akiktől, ha megkérdeznék miért tartanak ott ahol, nem tudna rá válaszolni. Mert nem is tehetségesek, nem is okosak, de még szépek sem és a személyiségük is irritáló, de mégis ott vannak a szemünk előtt. <---- Számomra ők a demotiváló réteg.
Sajnálom azt az elpazarolt négy évemet. Ha a szüleim már az elején elmondták volna, hogy "figyelj, úgy tanulj, hogy úgysem fogsz továbbtanulni" akkor nem fektettem volna ennyi energiát az iskolába, inkább azzal foglalkoztam volna, hogy felkészítsem magam az életre...
És most, amit mondani fogok, nem nagyképűségből mondom vagy ilyesmi, de nem ismerek olyan embert a környezetemben, aki jobb lenne nálam, bármiben. Akár pozitív gondolkodás, karrier, sport, hobbi, akármi! Konkrétan még a szüleim is néha tőlem várnak segítséget bizonyos problémák megoldására. És nem csak ők, hanem sokan mások is hozzám fordulnak, de én kihez fordulhatnék? Hát vak vezet világtalant...
#9 Nincs semmi baj, ráadásul ezt a kérdést hajnali 1-2 óra felé fogalmaztam meg, csoda, hogy egyáltalán sikerült. Mindig ekkor fordulnak meg a fejemben ezek az egetrengető problémák. Szóval azt is megértettem volna, ha úgy érted, ahogy én gondoltam elsőre.
válasza:Kérdező,
azok az emberek, akiket te most magad elé állítasz mint példaképek, azok valójában milyen területről jönnek? Celebek? Médiaszemélyiségek? Vagy inkább cégvezetők, feltalálók, tudósok stb.? Mert utóbbiaknál biztosan mondhatom, hogy nem igaz a felvetésed, hogy csak ázsiai boldogulhat.
Másik gondolat, hogy valami a gondolatmenetben nagyon félrement, ha te a környezetedben egy mezei érettségivel (erre tippelek) nem tudsz megnevezni olyan embereket, akiket többre tartasz magadnál. Se egy tanár, se egy sikeresebb rokon se senki?
#10,13
válasza:Nagyon belénk van sulykolva, hogy bármit elérhetsz, csak küzdened kell érte, és ha sikertelen vagy az életben, az azért van, mert nem vagy elég szorgalmas, kitartó, stb., a te hibád, hát nézd, Bill Gates is a semmiből építette fel magát (mondjuk ez is rossz példa, mert ő is jó háttérből jön). Szerintem nem nekik, hanem neked van igazad, az osztályhelyzeted, anyagi, kulturális háttered egyértelműen meghatározza, milyen lehetőségeid vannak az életben, és ebből egyáltalán nem olyan könnyű kitörni, mint ahogy az itteni kommentelők állítják.
Hogyha belegondolunk, az emberek nagy része pár hónap, maximum év munkanélküliségre van a hajléktalanságtól, míg atól, hogy milliomos legyen, egy élet választja el. Szóval vitathatatlan, hogy kezdőtőke nélkül kb. lehetetlen meggazdagodni, és akinek mégis sikerül, az részben ugyanúgy a hátterének köszönheti, a kulturális vagy kapcsolati tőkéjének, nem csak annak, hogy milyen keményen dolgozott.
De ha nem is anyagi sikerre gondolsz, az akadémiai elit is ugyanúgy önmagát termeli újra, hiába vagy te színötös tanuló a vidéki gimnáziumodban, teszel meg mindent, kerülsz be az egyetemre (már ha egyáltalán ez sikerül), nem tudsz versenyezni azokkal a gyerekekkel, akiknek a szülei már általános iskolás korukban egyetemi könyveket olvastak, drága külföldi magániskolákba/budapesti elitgimnáziumokba járatták őket, aztán felvételiznek Oxbridge-be meg az Ivy League-be, és már alapból ki van kövezve nekik a sikerhez vezető út, megvannak az ismeretségeik, amiken keresztül könnyedén megszereznek bármilyen állást, stb.
Ezzel persze nem azt mondom, hogy add fel az álmaid, és törődj bele, hogy sosem leszel olyan sikeres, mint a példaképeid, meg nem is akartam ilyen lelombozó irányba elvinni ezt a választ, csak sok választ nem érzek fairnek, és amit a média kommunikál felénk , azt sem érzem fairnek, mert egyáltalán nem gondolnak arra, hogy nem mindenki olyan privilegizált helyzetű, mint ők, és ha mondjuk olyan családba születsz, ahol el kell menned már 16 évesen dolgozni, hogy el tudd tartani a családod, akkor teljesen más lehetőségeid vannak, mint akár csak érettségivel. Ja és ez a hamis kép, amit a kapitalizmus sugall, hogy bármit elérhetsz, csomó embernek okoz mentális problémákat, hogy biztos velük van a baj, amiért akármilyen sokat tanulnak, akármilyen keményen dolgoznak, sosem érik el azt, ami másnak minden erőlködés nélkül, egy csettintésre megy.
Szóval ja, igazságtalan világban élünk, ami közben igyekszik az egyenlő verseny illúzióját kelteni, de én szurkolok, hogy elérd a céljaid, annyira nem írtál konkrétan a saját helyzetedről, szóval tanácsokat nem tudok adni, de a legjobbakat kívánom neked. <3
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!