Az életben csak azok tudnak magasabbra jutni a ranglétrán, akik eleve magasról indultak?
Sokszor szoktam sikeres emberek életrajzát olvasgatni és előbb-utóbb mindig kiderül, hogy azaz adott ember nem éppen egy noname családból származik. Vagy olyan egyemen tanult az illető, amit egy átlagos jövedelmű család nem tudna megfizetni vagy, hogy a családja is értelmiségi emberekből áll.
Szóval azt látom, hogy egy ember életét durván meghatározza az, hogy hova születik, milyen a családja és a környezete. És nagyon-nagyon ritka azaz eset, amikor valaki a mélyszegénységről jut el a luxus szintig.
Ilyenkor mindig elmegy a kedvem az élettől, tudván, hogy bármennyire töröm magam sosem leszek olyan, mint azok az emberek, akiket én bálványozok és rajongok értük :/ Mivel már azzal, hogy ide születtem kvázi meg lett "pecsételve" a sorsom.
Ti hogy látjátok ezt?
A saját kérdésedet megválaszoltad.
"Az életben csak azok tudnak magasabbra jutni a ranglétrán, akik eleve magasról indultak?"
"És nagyon-nagyon ritka azaz eset, amikor valaki a mélyszegénységről jut el a luxus szintig."
Igen ritka, de van ilyen is.
Ugyanakkora szorgalom, szerencse és tehetség mellett természetesen a kedvezőbb helyről induló magasabbra jut.
De a lehetőség adott, több szorgalommal, szerencsével, tehetséggel elérheted ugyanazt a szintet vagy akár magasabbat is, mint aki jobb helyről indult.
Nem kizáróag rajtad múlik, de rajtad is múlik.
C. Ronaldo szerinted honnan indult? Sok focista is mélyszegénységből jött.
Magasra azok tudnak jutni, akik szorgalmasak, küzdenek, kitartanak, vannak céljaik, vagy jól tudnak nyalni, vagy egyszerűen csak jó helyre születtek.
Sajnos ez a jellemző,valóban.
Legalábbis kishazánkban igen.
Külföldön teljesen mást tapasztaltam.
Ott mivel azt sem tudják kik a szüleid ,elég nagy előnnyel indulsz.
Valójában nem is érdekli őket mi az eredeted. Semmi. Csak is kizárólag,hogy mit teszel le az asztalra.
Én megmásztam pár létrafokot.
Az írásodból érzem,hogy nem egy szinten vagyunk műveltség ügyileg.(Itt Iskolai végzettségre gondolok)
Én 13 évvel ezelőtt érettségiztem ,továbbtanulásra sajnos nem volt lehetőségem.
Dolgoznom kellett.
Egy évig dolgoztam itthon egy gyártósoron olyan emberek között akik még a 8.Általánosig nem jutottak el.
De nem zavart,kellett a pénz és,hogy őszinte legyek sok ember volt köztük aki továbn tanulhatott volna,meg volt hozzá az esze. Csak dolgoznia kellett neki is.
Egy ismerősöm ajánlotta tartsak vele külföldre dolgozni.
Egy szaros érettségivel a kezembe neki vágtam.
Ott megmásztam a korábban említett fokokat,tulajdonképpen a helyieket is én tanítottam be az adott pozícióra.
Mindenhová elért a kezem.
Szállodai takarítóból vezetővé lettem.
Azt a tudást ma itthon kamatoztatom.
Például azt,hogy anyanyelvi szinten beszélem a francia nyelvet, angolt is.
Megvan az anyagibiztonság.
Már nem mennék vissza,de hidd el még ma is vissza várnak.
Nagyon megvoltak velem elégedve,nem is eresztettek el üres kézzel.
Nekem ez siker.
Gondolom te más területre értetted ezt az érvényesülést.
Hidd el nem lehetetlen.
Attól füghmg mindig ,hogy az adott ember mennyire akarja azt a dolgot elérni.
Ezelőtt 13 évvel nem vettem volna sehol komolyan egy érettségivel. Te is tudod...
"sem leszek olyan, mint azok az emberek, akiket én bálványozok és rajongok értük :/"
Jobban meg kellene válogatni kit bálványozol...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!