Más is gyakran cselekvésképtelen az álmában?

Én azt szoktam álmodni, hogy futnom kéne valamiért, ez változó, hogy miért, de sose tudok futni, főleg, hogy térdelek és nem tudok felállni és csak úgy térden mászok.

De van, hogy csak pl sétálok haza, de akkor is ugyan ez van. Nagyon rossz hogy sose érek haza. :D

Hello! :)

Egy ötlet: gondoljatok arra, hogy nem akartok felkelni, nem akartok futni...

Csak nézelődni akartok.

Hogy jó ez így.

Ne érezzétek a kényszert, hogy fel kell kelni a földről, vagy hogy menni, futni kellene.

(Nem könnyű, de meg lehet csinálni.) :)

Nekem ilyenkor általában jönnek a jobb, szebb események, vagy pedig kiderül, hogy konkrétan miért is kellene pl. elfutni.

(Valami veszély elől, vagy hogy ne késsek el valahonnan, stb.)

De ez is jó, mert ilyenkor vagy felébredek, vagy arra gondolok, hogy: de hiszen én tudok menni, tudok futni.

És akkor sikerül is.

Mikor még nem volt jogsim, de álmomban nagyon el kellett jutnom valahová, többször is volt olyan, hogy autót vezettem, és nagyon jól sikerült.

Az a meglepő, hogy amióta valóban megtanultam vezetni, azóta sem vagyok álmomban magabiztosabb vezető.

Vagyis konkrétan: míg a valóságban nem tudtam vezetni, álmomban addig is jól ment a dolog, mert ott és akkor elhittem magamról, hogy képes vagyok rá, és mert nagyon akartam/szükséges volt, hogy vezessek, és így jussak el valahová.

Tizenéves koromban volt több nyomasztó álmom egy témáról. Más és más helyzetben és környezetben, de a közös az volt bennük, hogy ahogy mentem, egyszer csak lesüllyedt az út előttem.

Másfelé nem lehetett menni, de azt tudtam/éreztem, hogy nagyon rossz lenne, ha tovább mennék, le a föld alá.

A sokadik ilyen álmomban, mikor már nagyon elegem volt abból, hogy ilyen helyzetbe kerültem, egyszer csak arra gondoltam, hogy teszek valamit.

Nagyon erősen arra gondoltam, hogy fölemelem az utat a helyére.

Nem fizikailag, hanem pusztán azzal, hogy ezt akarom.

Néztem az utat, és nagyon erősen arra koncentráltam, hogy visszaemelkedjen a helyére.

És sikerült! :)

Utána "kényszerítettem" magamat arra, hogy tovább menjek az úton, erős hittel abban, hogy nem süllyed le, nem szakad le újra, hanem simán tovább tudok menni.

Ez is sikerült.

Azóta soha nem álmodtam ilyet. :)

Kedves Kérdező! Ha talpon kezdődnek az álmaid, és később esel össze... figyeld meg, hogy mi történik közvetlenül ez előtt az álmodban.

Talán valami visszatérő mintázatot felfedezel...

Talán valami túl "sok", vagy túl ijesztő...

Talán úgy érzed, hogy tehetetlen, vagy kiszolgáltatott vagy a helyzetben, és ez jelenik meg szédülés, stb. formájában.

Persze még nekem is vannak tehetetlenségi álmaim, de már nem fizikai, mozgásbeli tehetetlenség, hanem olyanok, hogy valamit nem tudok elmondani.

Tegnap például valaki azzal vádolt álmomban, hogy milyen piszkos a talpam... :D

És nem tudtam elmondani, hogy ez nem igaz... Csak álltam ott, és hallgattam.

Szóval nagyon izgalmas dolgok az álmok.

Én kifejezetten élvezem, ha sikerül megoldani a bennük esetlegesen felmerülő problémákat.

Ehhez kívánok sok sikert nektek is!

És... szép álmokat! :)