Miért éli meg sok ember katasztrófaként azt, hogy otthon kell maradnia?
Nem azokra gondolok, akik elvesztették a munkájukat, hanem akik home officeba mentek.
Én személy szerint teljesen jól elvagyok itthon a párommal, külön örülök, hogy a kutyámmal is több időt tölthetek és végre nyugodt környezetben tudok dolgozni.
Már több kollégám is panaszkodott nekem, hogy ők már nem bírják otthon, hiányzik nekik a társaság, hogy bemenjenek reggel dolgozni, eljárkáljanak ide-oda. Mikor megemlítem, hogy nekem abszolút nem hiányoznak ezek a dolgok, akkor döbbenten fogadják és faggatnak, hogy pl. "azért mégis csak jobb az irodában emberek között, nem?" vagy "a vírus előtt se nagyon jártál el sehova, nem voltak programjaid?"
Persze értem én, hogy vannak nálam sokkal szociálisabb emberek is, de szerintem azért ennyire nem vészes a helyzet ahogy ők beállítják. Plusz a TV-ben, hírekben is a sok panaszkodó embert hallani, hogy ők ezt már nem bírják....
Pedig csak a személyiségük miatt ilyenek.
Vannak akik 10 percig nem bírnak egyedül lenni és muszáj társaságba menniük. Ők ezt szeretik és ez ellen nem lehet mit csinálni de nem is kell. Ha ők ilyenek hát ilyenek, szar nekik mert ilyenkor tényleg szenvednek.
Mert ki mondja, hogy otthon kell maradni? Én ma már épp a Június végi szállást egyeztettem le Balatonlellén. Jön az egész család, 2 kocsival megyünk le.
Ugyanúgy élem a napjaim mint eddig, illetve mindenki akit ismerek.
Nekem nem nagyon tűnt fel semmi sem.
Én nem panaszkodok sehol, csak ha konkrétan rákérdeznek, de nem örülök, hogy nem mehetek sehová. 3 utazást buktam, ami a legnagyobb hobbim és örömforrásom, a baráti táraságom most láttam volna egy év után először teljes csapatban (külföldön élek, tegnapelőtt mentem volna haza), hiányzik a szabadságom, hiányzik a túrázás, a friss levegős programok (nincs autóm, így nem mehetek semerre). Kevés olyan hobbim van, ami benn végezhető és utálok pihenni.
A home officenak örülök, jobban szeretek itthonról dolgozni, illetve egy csomó pénzt spórolok, de ezen a két dolgon kívül nincs egyetlen előnye sem számomra. Ez van, ki kell bírni, ki is lehet, hiszen lehetne sokkal rosszabb, de azért hadd ne örüljek már neki :)
Köszönöm a válaszokat :) Én sem örülök, mert én is szívesen járok túrázni, kirándulni, cukrászdába, stb., de azért szerintem ki lehet bírni. Például a hétvégén egy hegyi kiránduláson voltam, tehát az ilyeneket simán össze lehet hozni, persze tömegközlekedéssel nehéz.
De például sokan otthon a családjukkal nem bírják, sok olyat hallok, hogy a gyereket vinnék már óviba, bölcsődébe, mert nem bírnak velük. Vagy hogy valaki csak a nejével/férjével/párjával él együtt, de nem bírja. Nem értem az ilyennek minek gyerek vagy ha nem élvezi a párja társaságát miért van vele.
Valójában az ilyeneknek nincs semmi életük. Ha nincs a napi kötelező güri és munkába rohanás, meg üres locsogás a kollégákkal, már haldokolnak. Mert a mókuskerék forgatásán kívül mással nem tudják lekötni magukat, na meg lételemük a szarkeverés, azt meg otthonról nehéz. Félelmetes! Kerülöm őket, mint a pastist, mert ezek folyton másokat lesnek, nem ismerik az élni és élni hagyni fogalmát!
Nekem semmi bajom az itthonléttel. Ha nem kéne az a tetves pénz, sosem járnék dolgozni. Az egész egy kényszer és mint ilyen, csak púp a hátamon. Köszönöm, jól elvagyok itthon is, találok elfoglaltságot bőségesen és akivel akarom, azzal tudom tartani a kapcsolatot.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!