Miért van az, hogy úgy igazán sosem tudtam bízni senkiben?

Vannak barátaim és családom. Jelenleg egyedül élek. Mesélek nekik az életemről, elvagyunk, dumálunk.

Nem vagyok antiszociális, eljárok itthonról, találkozok emberekkel, jókat beszélgetünk, de a nagy és fontos dolgokat mindig elhallgatom.

Mi nyomja a lelkem, mi a gond... És még komolyabbak

De már kiskorom óta valahogy senkinek nem merem/akarom elmondani. Ez tinédzser koromban csak felerősödött.

Úgy érzem, h senkit nem érdekel igazán mit akarok mondani, miért traktáljam őket vele?

Pedig belegondolva vannak emberek akiket érdekel.. Csak valahogy ez az érzés jön fel mindig

Másrészt meg honnan tudom, hogy nem hallom vissza?

Nincs egy olyan ember sem akiben őszintén, feltétel nélkül megbíznék

Nekem sokan mondanak el fontos és komoly dolgokat,

Mitől van ez az ekkora fokú bizalmatlanság szinte mindenki felé? Miért van az h sose tudtam megnyílni kb senkinek? Hogy lehet ezen javítani?