Az emberek ma hogy reagálnának egy zombiapokalipszisre?
Tegyük fel hogy lehet, nem szeretnék szélsőségesen földhözragadt válaszokat, csak képzelettel játszunk.
A zombik ebben az esetben:
Élnek, csak megkergültek egy fertőzéstől, ami arra készteti őket, hogy egyenek megállás nélkül. Nem csak egyszer harapnak, de sokszor életben hagyják azt akit megtámadnak. Éhen tudnak halni, el tudnak vérezni, belehalnak a fej szétroncsolásán kívül másba is.
Igazság szerint, az elején az lenne a probléma, hogy jog szerint nem valószínű, hogy engedélyezve legyen a gyilkolás. Ha meg valaki mégis megöl egyet, valószínűleg jogi következménye lenne, amíg nem szabadul el a pokol és nincs az, hogy senkit nem érdekel, ki mit csinál. Viszont ott van az is, hogyha mindenki azt csinál, amit akar, a veszélyesebb típusú emberek akció mondhatni legálisak lennének, vagyis akár a te szüleidet is bárki támadhatja, rabolhatja, és senkit nem fog érdekelni.
Egyébként imádom a zombiapokalipszis témát. Sajnos az évek során kronológiai sorrendben volt elég sok reális álomban részem, amiben én irányítottam minden mozdulatomat, tettemet, mintha a valóság lenne. És ez még bőven azelőtt volt, hogy bármilyen zombis sorozatot néztem. Így aztán elkezdtem ezen gondolkodni.
A már említetten kívül, az is kérdéses, hogy pl, ha ideiglenesen van ez a helyzet, lesz e következménye. Mármint, ha emiatt kitör a pánik és megy mindenki fosztogatni, kamerák mindenhol vannak, tehát nekem kérdőjeles ez, hogy később elővesznek mindenkit vagy sem, aki megszegte a törvényt.
Tételezzük fel, hogy nem fog megszűnni a helyzet, de ezt senki nem tudja, max feltételezni lehet.
Mondjuk, hogy Nostredamus vagyok és előre tudom. Nem tehetném azt, amit szerintem kellene, ugyanis apám megmondaná mit csináljak, ha tetszik, ha nem. A kutyáinkkal a kialakult helyzet miatt előbb vagy utóbb fájdalommentes módon végezni kellene, mert az ugatásukkal, kisebb neveletlenségükkel (amin dolgozunk) és fiziológiás szükségletük kielégítésével csak hátráltatnának minket a túlélésben és felhívnák a zombik figyelmét. Levinni ugye nem lehetne őket sétálni, a lakás pedig nem lehet sza;fészek. Plusz, a kutyakaja. Mivel apám menne el minden élelemért, viszonylag gyorsan meghalna. Egyrészt mert a nem jut eszembe mi a neve miatt néhány méteren túl nem tud futni, másrészt szívbeteg, cukorbeteg, inzulinos, ergo az egészségügy neki életfontosságú, ami hosszútáv, merthogy az egészségügy is befuccsolna, hamar megrövidítené az életét. Az is benne van a pakliban, hogy mások rabolják ki, amikor haza akarná hozni a sok csomagot, ami másnak is létszükséget képez.
Tehát rövidesen egyedül maradnék.
Leszögezném, hogy apám, még éltében, valószínűleg azt gondolná, egyszer csak vége lesz, mint egy háborúnak. Nos, ha igen, ha nem, én nem akarnék nap mint nap félni attól, hogy szó szerint felzabálnak, vagy az élők megerőszakolnak, mert idővel elhagyjuk a civilizált viselkedést, életmódot - rákényszerülünk. Inkább az altatót viszem túlzásba, mint a véget nem érő futást.
Egyébként is, ha rosszabbik lenne és nem lenne vége, mi emberek túlságosan elkényelmesedtünk ahhoz, hogy legtöbbünknek bekapcsoljon a túlélési ösztön és egyik pillanatról a másikra tányéron felszolgált szendvics helyett gilisztát és fakérget együnk, és olyan undorító, visszataszító helyzeteket bírjunk ki, csináljunk végig, amit azelőtt gondolatban se.
Ez igaz rám is. Ha nem jönnének társak, nem tudnék senkihez odacsapódni, ahol tanulhatok, ahol megvédenek, míg magamat nem tudom, nekem annyi lenne.
Na meg, ha hirtelen véget érne a zombiapokalipszis, nem lenne olyan egyszerű visszaállni a régi kerékvágásba, akármilyen jó is a nem is olyan távoli múltban kalandozni. Az öltönyösöknek nem lenne elegendő kimondaniuk néhány szép szót.
Egyébként szívem szerint az altatót választanám, de lehet, hogy nyuszi lennék, illetve nem tudnám megtenni, és ehelyett amazonná próbálnék válni.
18/l
Ezaz # 6-os, csajokban az erő! :D
A tömegpánikot, s azt hogy milyen lenne az emberi társadalom, ha nem lenne egy felsőbb, fegyelmező erő, én is kb így képzelem el. (19/L vagyok)
Én verzióm:
Falusi vagyok. (Kb 3000 lakosú falu) A szüleimmel, meg nagymamámmal lakok.
Nagymamámat nagy valószínűséggel nem tudnánk egy idő után ellátni. (Pelenkázni kell, gyógyszert szed, meg kb 2 hónapja is olyan szinten fosott, hogy azt hittük, hogy nem sok van már neki.) Ha megszűnik az egészségügyi ellátás (meg a gyógyszertárakat kirabolják) nem sokáig húzná. Max 2 hónap. (Nem a kezdetétől számolva, hanem az utántól, hogy a helyzet nagyon súlyos lenne)
Maradnák én a szüleimmel.
Szerintem egy jó darabig bezárkóznánk. (Bár ez függ attól, hogy mennyire látszik a helyzet súlyossága) A pincében van még jópár zsák krumpli, a kukoricánk is zsákoslag van, meg van egy tehenünk, egy borjúnk, 8 nyúlunk, 7 tyúkunk meg egy kakasunk. Meg van egy kútunk, ami közös a szomszéddal. (+ veteményes kert)
A kérdés már csak az, hogy mi lenne ha a tartalékok elfogynának. Ehhez viszont kellene tudni még pár dolgot azokról a zombikról.
Mert pl ha az állatokat nem támadják, akkor a tehenet meg a borjút ki lehetne csapni az egyik szomszéd telkére legelni. (Nincs beépítve) Más nem is nagyon tartana rá igényt, mert a tulaj messze lakik, a felső szomszédja is, a szembeszomszédok már öregek, az alsó szomszéd meg olyan járkálós, hogy tuti megeteti magát egy zombival. :D (+ nekük csak macskájuk van)
Így meg már csak az a kérdés, hogy a falu hány százaléka fertőzött, illetve a fertőzötteket milyen mértékben nyirták ki az élők. Mert ha sikerülne összehozni azt, hogy a falunkban nincs zombi (vagy csak pár van), és pár egészséges ember is van, akkor tiszta víg lenne az élet. A legközelebbi falu 4 km-re van, onnan csak nem jön át egy zombi csak úgy, így viszonylag biztonságosan lehetne pl estefelé az állatokat behajtani az istállóba, fejni, stb.
A probléma a teleltetéssel lenne, mert szénát a kertekben növő fűből kicsit nehéz csinálni. (Mennyiség és milyenség szempontjából is). Viszont a falun kívüli nyílt terepre veszélyes menni. (Az udvarok/kertek azért biztonságosabbak, mert közel vannnak a házak, ahova be lehet futni)
Így az állatállományt elég nehéz lenne fennttartani. Télen le kellene vágni szinte mindent. (Arról nem is beszélve, hogy nekünk bikánk nincs, meg a nyuszik is mind nőstények)(Meg arról se beszélve, hogy a kaszálógép meg a traktor se megy levegővel, s rohadt hangosak is. Kicsikaszával meg nagyon fárasztó a munka)
A szüleim nem tudom, hogy viselnék. Én egy ideig elég jól. A bezártságot bírom, a szociális igényeim meg olyan szinten minimálisak, hogy alig vannak. Az inzernetet viszont nagyon hiányolnám. (Én a földönkívüli invázióra vagyok felkészülve inkább, de a zombiapokalipszis is "jöhet". Nem fosom össze magam. Lelkileg már kistiniként is felkészültem hasonló helyzetre). Inkább azzal lenne a probléma, hogy én már abban a korban vagyok, hogy jó lenne egy pasi... Ami meg még most sincs, olyan körülmények közt meg még nehezebb lenne találni. Arról nem is beszélve, hogy ha találnák is társat, milyen életünk lenne... Úgy értem, hogy addigra óvszer más nincs (vagy lejárt), gyereket vállani meg szinte olyan kockázatos lenne, mint a Hang nélkül-ben. A szexuális életünk kb csak az orálból állna, mert védekezés nélkül nem engedném neki, hogy betegye, amíg én nem szántam rá magam a gyerekre...
Ezzel meg elértünk egy másik problémához: az emberiség fennmaradásához. Kevés a túlélő, a azok is messze laknak egymástól. Ilyen feltételek mellet a hosszútávú fajfenntartás nagyon nehéz. Ha nem változik valami, párszáz év múlva kihalunk.
Ez persze abban az esetben van, ha az állatokat nem bántják a zombil, illetve a falumban is viszonylag kedvezőek lennének a körülmények. Mert ha pl egy zombi kihezdi a tyúkokat, vagy az egész falu szinte egyszerre lesz fertőzött s tele van velük az út, akkor az sz0pás.
Meg még annyi, hogy nekem eszembe se jutna megölni magam idő előtt. Ha csak én maradnák a családomból, akkor se vennék be altatót vagy ilyenek. Max ha nem tudom fenntartani magam, s elkezdek éhezni, fognám apám légpuskáját (persze ha lenne mivel lőni), meg a szekrény tetején levő szamurájkardot. (Bár nincs kiélezve, de azért nem köszönnéd meg, ha oldalba vágnak vele. :D Meg ahogy ismerem magam, apámmal kiéleztetném, amíg még van áram). S elindulnák az öngyilkos küldetésre.
Magától a haláltól nem félek. (Most se. Inkább attól félek, hogy milyen ürességet hagyok magam után. De ha csak én maradtam, ilyen probléma nincs.) Meg túlságosan érdekel az, hogy milyen érzés lehet megfertőződni, ahhoz, hogy zombik nélkül haljak meg. :D
Persze egy nagyvárosi biztos másképp állna egy esetleges zombiapokalipszizhez. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!