Hogyan mented el a fotóidat, hogy azokat majd 10-20 év múlva is előtudd venni?

2 különböző HDD-n vannak jelenleg, mindent duplán tárolok, illetve még google photosba is feltöltöm őket. Ingyenesen használom, rosszabb minőség valamennyivel (nem számottevő), de ha veszlik, akkor inkább így legyen, mint sehogy. Korlátlan, így gazdálkodni nem kell. Egyébként még felhőkön is van néhány kép, csak a tárhely ugyebár korlátoz. Ami pedig nagyon fontos, az mehet még nyomtatásba is akár, de ugyebár ez is tönkremehet, elveszhet.

Később költök rá szerintem többet, külön adathordozókra kimásolom több példányba, elteszem valami biztos helyre (nem 1 helyre), ahol kb védve vannak mindentől. Ennek tartósabbnak kéne lennie, mint a papiralapúnak, nem "öregszik", csak néha egy kis karbantartást igényel :)

Felhőnél nincs egyszerűbb.

Egyszer kell beállítani, onnantól automatikusan ment. Lehet csinálni albumot és egyszerű törölni is. Ezek mellett évente/félévente lementem külső merevlemezre a telefonról a képeket.

De a 99%-át sosem nézem vissza.

Ami igazán fontos, azt előhívatom, a többi hordozható merevlemezen van (a koraiak dvd-n még), illetve jó lenne felhőbe is feltenni, meg úgy összességében rendszerezni...

Itt most átlagos"családi" képekről beszélek, előhívatni egy évben kb. 2szer 20-30 képet szoktunk. Én nagyon szeretem nézegetni őket papír alapon. Az is igaz, hogy amikor elkezdtünk digitálisan fotózni úgy 15 éve, azokat a képeket, hacsak nem valami fontos eseményen készültek(abból meg hívattunk elő), azóta ha kétszer megnéztük. Az albumot inkább végiglapozzuk.

Tegyük hozzá: amikor arany áron adták a fényképfilmet, és az előhívás is elég borsos volt, az ember jól meggondolta, hogy mit fényképezzen le. Ma semmibe nem kerül 20-30 képet készíteni, legfeljebb csak a készülők SD-kártyája jelent némi korlátot.

De én azt csinálom, hogy a jobbakat mindig előhívatom. Nem csak biztonságosabb (igen, akármilyen csúcsszuper digitális készülékeink vannak, a papír még mindig tartósabb bármi másnál, és ezt informatikusként mondom...), de kényelmesebb is. Ha valakinek meg akarok mutatni egy fényképet, nem kell a gépet beizzítani, csak előveszem a fényképes dobozt, és ott vannak.

Ami pedig egy kicsit is fontos, arról készítek mentést. Én úgy szoktam, hogy két db. minőségi DVD-re egyből kiírom, aztán szelektálom, és egy hordozható merevlemezre kimentem. A jobbakat - kb. azokat, amiket elő is hívattam, kicsit talán többet - a gépem adatpartíciójára is felmásolom.

Örök életű adathordozó nincs. (Még a papír sem, hiszen az is elszakadhat, ráburulhat a kávé, eléghet, stb... de egy digitális adathordozó könnyebben sérül, és nehezebben helyreállítható.) Célszerű mindig megbízható adathordozóra menteni, és több példányban, amit biztos, ami biztos, több helyen célszerű tárolni. Emellett időnként azért rá kell nézni, hogy olvasható-e. Ha nem, akkor elő a másik másolatot, és arról egy újat kell készíteni.

Sokan szidják az optikai adathordozókat, de nekem a személyes tapasztalatom az, hogy megfelelően tárolva egy minőségi írható CD/DVD nem fog pár év alatt tönkremenni. A 10+ éve megírt CD-im közül (több száz darab) kevesebb, mint 10 ment tönkre, és abból egy kivételével minden tönkrement silány minőségű volt. (Verbatim összesen 1 adta meg magát.) De most, pár éve rászoktam az MDiscre. Igaz, hogy ezt is arany áron adják... de jobban érzem magam, ha a lényegesebbek ilyenre át vannak írva. Aztán majd 20 év múlva kdierül, hogy mennyire volt időtálló.

Ami gond lesz: az adathordozók és a formátumok. Oké, a fájlformátum képek esetén nem esélyes, hogy gond lesz, nem hiszem, hogy 20 év múlva a jpg már kihalt lesz, bár igaz, folyamatosan veszít népszerűségéből, a png javára. De az adathordozók... Gyakran keresnek meg olyan kéréssel, hogy a 10-20-30 éve, "örökre eltett" dokumentumokat segítsek már valahogy elővarázsolni... mert hiába van tök jó gépük, de sem a floppykat, sem a C64 és Enterprise adatkazettáit, de sokszor már a DVD-ket sem tudják hová betenni. Sőt... már az ATA merevlemezekkel is lehetnek gondok, az MFM-ről nem is beszélve. De még ha az adathordozót bele is tudjuk oktrojálni a gépbe, egyáltalán nem biztos, hogy a fájlrendszert majd helyesen tudja kezelni.

Ezzel csak arra akartam rávilágítani, hogy időről időre azért ellenőrizni, aktualizálni kell a dolgokat, mert lehet, hogy az adathordozó 20 évet simán kibír, de nem garantált, hogy lesz kéznél olyan eszköz, ami azt kezelni tudja.

A "felhőben" meg egyáltalán nem biztos, hogy meglesz. Ez tűnik ma a legbiztonságosabb megoldásnak, de hosszú távon a legrázósabb. Oké, feltöltöm a fél életemet Google Drive-ra. Lehet, hogy elfelejtem egyszer a jelszót. Lehet, hogy feltörik. Lehet, hogy a szolgáltatás megszűnik. Láttunk már semmibe veszni olyan nagyágyúkat, amikről azt gondoltuk, hogy örökre létezni fognak. ... De ha hosszú ideig nem nézünk rá, lehet, hogy egyszerűen inaktívnak minősítik, és törlik a fiókot.

Jó dolog a felhő, én is napi szinten használom, de nem arra való, hogy majd ott évtizedekig eltároljunk ezt-azt.

Hordozható merevlemezre rakom őket.

A felhőnél egyszerűbb meg nincs szerintem :D Mindenképpen egyszerűbb, mint az előhívatás.

Én abból a három terrából 300 gigát csinálok pár nap alatt minőségromlás nélkül, és ugyanannyi képed lesz.

Nekem is volt ilyen problémám anno, de írtam egy ügyes kis képtömörítő algoritmust.

Annyi hogy megnyitni még bonyolult, azzal nem foglalkoztam, csak archiválásra használom

Hát erről beszélünk, hogy egy izé nem izé.

Manapság persze már akár lehet is két szerver a felhőszolgáltatónál is. A harware árak jól mennek lefelé. Nekem még volt 80 eFt-os CD íróm, és az is épp egy olcsóság volt a választékból. Ahol dolgoztam, ott is úgy volt már 15 éve, hogy minden nap áttöltötték egy másikra is, így, ha egy hiba volt, akkor csak az utolsó napi termés veszett el. Előtte a hőskorban az egy szingli szerver természetesen tönkre is ment egyszer egy villámcsapástól. :D Mivel sok mindenem elveszett, utána a gépem winchesterére dolgoztam, és azt írtam ki lemezre fél évente. Egyszer elhanyagoltam, akkor természetesen az ment tönkre, háromnegyed évi munkámmal. :D Az egy példány az már csak ilyen. De hát ezzel kezdte a Kérdező, szóval ez nem újság.

Ami nálam arányaiban legmegbízhatatlanabbnak minősült, az az ezelőtt egy évtizeddel még drága 32-64 G-s pendrive-ok, az akkori piackutatás szerinti legolcsóbb, lassú fajtából. Kb 10-ből egyet biztosan visszavittem hamar, és három ma már biztosan olvashatatlan. Ugyan ezekre alighanem még mindig lenne garancia, de ma már annyira olcsók, hogy egyszerűbb hagyni (az adat meg, ah elveszett, azzal úgysem csinálnak semmit).

Az is egy nagy igazság, amit #14 ír. Aktualizálni a változások első jelére kell, nem utána ajongani. Erre jó példa volt a 120 Mb-s floppy (van, aki emlékszik erre? :D ). Én kaptam egyet a vállalati gépemre (a több emeletes irodaházban egyedül), akkor elkezdtem arra archiválni, a lemez beszerzése sem volt gáz akkor éppen, majd tönkrement a meghajtó, és már soha többet nem volt ilyen sehol. Pár éve dobtam ki vagy hat ilyen lemezt, mert tele voltak személyes dolgokkal, és meghajtó, hogy ráírjak valami mást/formázzam, meg már sehol, így valami gyűjtőnek sem tudtam volna eladni-odaadni.