Tènyleg önző lennék?

A munkahelyem bezárt a játvány idejére, és két lehetőségünk volt. Otthon leszünk fizetetlen szabadságon, vagy vállalunk olyan szociális munkát hogy öreg néniknek bevásárolunk, patikába, postára megyünk. Én a fizetetlen szabadság mellett döntöttem, mert nehogy már én betegedjek meg marika néni miatt. Nekem is van családom, 80 éves szüleim akiknek a bevásárlását intézem, nem fogok naponta boltba futkosni meg buszozni hogy a 70 éves szomszédnéninek bevásárolgassak. Aztán elkapom a betegséget és továbbadom a gyerekemnek, férjemnek, szüleimnek, miért is? Kiért is? Egy öreg néniért akit nem is ismerek? Én szívesen segítek addig amíg azzal nem veszélyeztetem a családom egészségét és életét. Munkatársaim föl voltak háborodva hogy hogy lehetek ilyen önző, de ha ez önzőség hát vállalom. A családom egészsege mindennél fontosabb, és azt nem fogom kockáztatni egy ismeretlen néniért. Ilyenkor bezzeg jók vagyunk mi fiatalok, nem? Aztán amint vege lesz ennek, az első közt lesz aki föllök a csarnokba menet, az akinek két hete még bevásároltál. Hát a lófülét...

Ti hogy vélekedtek erröl? Ti vállaltátok volna? Tényleg én vagyok az önző?