Tenyleg ennyire elviselhetetlen lennek?
En ugy erzem, hogy egesz realisan meg tudom itelni magamat. Tudom,hogy "ami a szivemen,az a szamon", oszinten elmondom a velemenyemet mindenrol,realisan nezem a dolgokat. Ha nem is birok megtenni meha dolgokat az erzelmeim miatt, akkor is tudom,mit kene tennem. Peldaul anya nagyon elfogult azokkal akiket szeret, en meg inkabb elmondom a kritikam,mert segiteni szeretnek vele.
Ezek mellet nagyon erzekeny es szenvedelyes vagyok. Husegesnek es megbizhatonak tartom magam. Viszont azt is tudom,hogy makacs vagyok es nagyon akaratos. Nagyjabol ez lennek.
Kollegista vagyok, eloszor azert jottem a kollegiumba,mert otthon rossz volt a helyzet.
Negyedik eve vagyok kollegista, es mostanra kezdett el a nevelonom ramszallni es folyamatosan cseszegetni. Otthon sincs maskepp, ha hazamegyek is all a bal. A baratom anyukaja sem kedvel egyaltalan. Konkretan nem tudok hova menekulni. Tudom,hogy igy nem lehet igazan velemenyt mondani, de azert megis ha valaki hasonlo helyzetben van,es tudna valami tanacsot adni, szivesen vennem. Koszonom a valaszokat!
Huu, nehez leirni ezeket. Meg nyilvan nekem mas a nezopontom, mint a kornyezetemben eloknek.
Igen ezt en is eszrevettem, vannak emberek, akik nem birjak elviselni a kritikat. Semmilyen formaban.
Ez a legnagyobb baj velem. Nem megy...nem birok lakatot tenni a szamra. Persze ha tenyleg nagyon olyan a helyzet, ahol mar bunkosag megszolalnom, akkor azt fel szoktam ismerni. De egeszen addig...kulon eletet el a szam.
A legtobb ember pedig nem birja elviselni az igazsagot, ezert nem vagyok szimpatikus nekik, es ezert tartanak bunkonak. Megis nem mondanam, hogy keves baratom van. Vannak paran, akikkel kifejezetten jol megvagyok. Peldaul a szobatarsaim, nehany osztalytarsam, es ket ember onnan,ahol lakom. Kozuluk a szobatarsaim azok, akikkel barmit meg tudok beszelni. Illetve a parom. Vele is nagyon jol megvagyunk. De neki is nehez neha velem,tudom. Neha hisztis vagyok, neha felveszek dolgokat, amiket mas helyzetben nem jegyeznek meg. Nagyon hangulatember vagyok. Hamar felkapom a vizet, turelmetlen vagyok, kivancsi.
Es neha onbizalomhianyos, mint most.
A parom anyukaja azt mondta,hogy sunyi vagyok. Es sokmindennel meggyanusitgatott. Na ez nekem olya rosszul esett, h kisirtam a szemem. Pont engem nevez igy. Hazudni sem tudok. Egyszeruen valahogy nem megy. Es ami a legjobban felidegesit, az az igazsagtalansag. Azt nagyon nem birom elviselni. Amikor ideges vagyok feljebb csuszik a hangom es teny,h nagyon idegesito. :D Most persze probaltam minden rossz tulajdonsagot osszeszedni, de sok jo is van, pl. segitokesz vagyok. A butasagot viszont nem nagyon szeretem, de inkabb csak akkor zavar,ha bunkosaggal egyutt adjak. Az onsajnaltatast sem birom. Nem szoktam penzt adni a csoveseknek, ugy gondolom,ha akar el tud menni dolgozni. Anya egy regi hutohazban dolgozott,mikor nem jutott jobb. Es mivel alig volt ferfi munkaero, a nokkel csinaltattak a ferfimunkat is. Hozzateszem ehhez a munkahoz 8 altalanos sem kellett.
Nem tudom mit irhatnek meg, de ha valaki hasonlo szemelyisegu, vagy akar jol kijonne velem, szivesen beszelgetnek vele.
Tenyleg erdekelne,hogy milyen velemennyel is vannak rolam.
De ahogy eszrevettem, engem vagy szeretnek, vagy utalnak.
A kedvesség és a tapintat fogadhatóbbá tesz egy őszinte véleményt, vagy tanácsot. Akkor már nem kritikáról van szó. Valljuk be őszintén, senki nem szereti, ha porba tiporják, és a kritika bizony sokszor ezt idézi elő.
Kiegyensúlyozottnak kell lenni ezen a téren. Egyébként én is egyenes ember vagyok. De szokták mondani, hogy egy "labdát" oda lehet vágni a másikhoz, de lehet finoman is irányozni. Mindkét esetben el fogja kapni, csak a hatása lesz más! Nekem is rá kellett jönnöm erre! Az segített, mikor velem is kritikusak voltak.
Az a helyzet,hogy szerintem nem bunkon talalam az oszintesegemet, altalaban. Tehat peldaul pont azokkal az emberekkel, akik miatt most bajom van, nem viselkedtem bunkon. Egyik a nevelonom, tehat azert megvalogatom a szavaim. Nyilvan nem oktatok ki egy nalam 40 evvel ideosebb not. A parom anyukaja, hat nyilvan nem leszek bunko,mert azt akarom,hogy kedveljen.
Akikkel bunko vagyok bizonyos esetekben, azok pont a barataim, akikkel minden jo a kapcsolatunkban. Ok is tudjak, mikor viccelek,mikor nem. Es ok is ugyanolyan bunkok. :D Tehat jol megvagyunk.
Igen, regebben rosszabb voltam. Mar en is sokar fejlodtem meg tanultam, mikor mit lehet kimondani es mit nem. De meg mindig van hova fejlodni, en ugy erzem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!