Hogyan csinálják itt sokan, hogy nagyjából minden problémájukat megoldják, legalábbis immunisak rá?
Kiírt valaki egy kérdést, hogy másokat is fáraszt-e ez az extrovertáltaknak való világ. Örültem a kérdésnek és mentem is válaszolni, mivel a hétköznapjaimban én sokallom az emberi interakciót, a nyüzsgést, a vibrálás, az emberek között létet és bizony kimerült, stresszes vagyok csak ezért is.
Ehhez képest rajtam kívül minden válaszoló a kérdezőt szidta és azt állították, hogy ők ugyan zárkózottak, mégse fárasztja őket a mindennapok "embertömege" és a kérdező aszociális meg egyéb.
Váltson munkát, oldja meg és kész.
(Nem teljesen így volt, a saját szavaimmal írom le, de visszakereshető, mostanában lett kiírva.)
Többször tapasztalom ezen az oldalon, hogy a válaszolók szerint nem lehet problémánk: nem utálhatjuk a munkánkat, nem kereshetünk keveset, nem lehet konfliktusunk valamelyik szülőnkkel, munkatársunkkal. Mindent oldjunk meg "csettintésre", vagy nem tudom.
Ehhez képest nekem a való életben a legtöbb dolog, amiért küzdök, nem sikerül és csak néhány dolog van, ami igen.
Sokszor félek.
Ha valami nem úgy jön össze, igenis fáj és gyászolom egy ideig.
Alapvetően utálok dolgozni, vért izzadok egy karrierváltással, ami aztán mégse jön össze.
Sokszor vagyok gyenge.
Tele vagyok megoldatlan konfliktusokkal.
Az életben általában nem csinálhatom azt, amire vágynék, hanem azt kell csinálnom, amire lehetőségem van.
Nem vagyok egészséges se lelkileg, testileg pedig pláne, hiába teszek érte.
Kimerült vagyok, hajszolt, időhiányos. Jó, nyilván nem most, bár jövő héttől távoktatás, tehát ismét az leszek. :D
Ti hogy csináljátok, hogy (jó, túlozva, de) minden happy, erősek vagytok, egészségesek stb?
A # 4 voltam. Sajnos én úgy látom, hogy a legtöbb kérdésnél mindig meg van nevezve valami a probléma forrásaként, az "introvertált vagyok" egy ilyen példa, amiről már a többség igazából talán már azt se tudja mit jelent, alkalmazzák mindenre, akkor is ha esetleg nagyobb jelentőségű probléma van.
Én a munkaváltást javasoltam, mert ha valakit fáraszt a pörgés, az egész napos kommunikáció, az, hogy ordítoznak körülötte vagy egész nap a rádiót bömböltetik stb, akkor ez lehet a megoldás. Az illető rögtön visszakérdezett hogy "például?" és ebből látszik hogy mégcsak rá se keresett a lehetőségekre, mert két varázsszó beírásával már dobálja is a lehetőségeket a kereső.
Én csak azt akartam volna javasolni, hogy tegyen ellene, ha problémája van.
https://www.gyakorikerdesek.hu/emberek__baratok-baratsagok__..
1. A válaszolók azon akadtak ki, hogy a kérdező rosszul határozta meg a problémái okát
2. lehetsz unhappy, lehetnek problémáid, meg minden, de nem oldódnak meg panaszkodással. Próbálj proaktív lenni te is a saját bajaidat illetően
3. nem vitaták el a jogát ahhoz, hogy vacakul érezze magát -én sem akarom a torkodra forrasztani a szót- de elsősorban megoldásokban gondolkozz
4. ő -veled ellentétben, és lésgy büszke magadra- nem kérdezte meg, hogy:
"Ti hogy csináljátok, hogy (jó, túlozva, de) minden happy, erősek vagytok, egészségesek stb?". Én merek gyenge is lenni, merek veszíteni is, máshogy megpróbálni, százszor elbukni (ééés százegydszer is felálni), merek hibázni, igyekszem humorral és malíciáavl kezelni az életemet. Sosem hibáztatok senkit a problémáimért. Elfogadom az élet kétpólusúságát. Ezen kívül a jóga két formáját is űzöm tizenplusz éve, és nem veszem túl komolyan magamat. Magam definiálom a siker fogalmát magamnak, nem adok a csorda véleményére. Röviden ennyi.
Nemcsak arra a kérdésre gondolok, hanem az ihletett meg. :)
A munkahelyváltásra nekem is az jut eszembe, hogy na és mi csendes munka?
Akinek alapból az sok, hogy heti 42-45 órában emberek között kell ülnie, olykor (egész sokszor) kommunikálnia is kell, az open office-ban a másik osztály üvöltözve beszélget és vihog, megbeszélések vannak - annak talán semmilyen munka se eléggé magányos. :) Nekem például majdhogynem a jelenlegi helyzet az ideális! ;)
A panaszkodás igenis segít, ha tetszik, ha nem.
A problémák 90%-a megoldhatatlan, viszont ha az embernek fontos volt az ügy, akkor igenis van gyászidőszak, amíg "elgyászolja" az adott dolgot: konfliktust, munkahely elvesztését, karrier tönkremenetelés, egészsége elvesztését és a többi.
A maradék 10%-nak pedig fájdalmas a megoldása, és igenis jó panaszkodni addig, amíg épp fáj vagy rettegünk, hogy sikerül-e majd.
Én is rettentő erősen tudok küzdeni, sőt, az esetek többségében inkább túlhajszolom magam. Attól még az élet fáj és általában kudarc ér, siker alig.
Sőt, például az én életem nagyon kisiklott, a fél családomé és a 80% baráti körömé szintúgy.
Ki hogy viseli, kinek milyen hosszú és mély a "gyászidőszak" - ez változó.
A siker fogalmát én is máshogy definiálom, mint a.. birkatömeg... bocsánat, szóval nem a divatot követem ebben. ;)
Viszont ha más (is) oka a kudarcomat, akkor hibáztatok mást (is). Ugyanig nem minden rajtam múlik. Sőt, a legtöbb dolog nem. Hanem genetikán, sorson, természeti tényezőkön, azon, hogy pl rosszkor jön-e a koronavírus (nekem az induló karrieremet vágja pl derékba és semmit se tehetek ellene), neveltetésen, baráti körön.
19:12-es vagyok
Hm. 90% megoldhatatlan és 10% fájdalmak árán oldható csak meg? Ez csak azt jelenti, fejlődnöd kell problémamegoldásban.
Nem csak rajtad múlik? Evvel a kijelentéseddel mondasz le az életed feletti hatalomról, az életed irányításának képességéről. Ahogy gondolod, legyen a te hited szerint.
Például attól, hogy anyám cigizett, mikor terhes volt vagy az, hogy úgy megütött babaként, hogy maradandó következménye lett, nem rajtam múlik és visszavett, emiatt hátrébbról indulok a rajtnál. Mások is indulnak hátrébbról, nem azt mondom. De mi nem a rajtvonalnál vagyunk, hanem hátrébb, ez tény.
A többféle mentális betegségem, az alacsony IQ-m, a harmatgyenge testem mind-mind nem rajtam múlik és ugyanazért többet kell küzdenem.
Például régóta álmom indulni egy 10 km-es futóversenyen, pl. Budapest Maratonon. Ezért az ÁTLAGNÁL többszörösen kell küzdenem. Hátrébbról indulok, és erről nem én tehetek.
Ahogy arról se, hogy 3 hónapos szakmai tapasztalatom van és a munkáltató már tett rá konkrét utalást, hogy ki fog rúgni.
Nem azért, már most van 3 darab B-tervem is, de ENNEK a karriernek lőttek.
Én tehetek a koronavírusról? Én robbantottam ki?
(( Ezzel NEM NEM NEM azt mondom, hogy én vagyok a világon a legszerencsétlenebb, DE szerencsés se vagyok. Szorgalmam, az van, de eddig általában csak tönkretettem vele az életemet. Például amikor 2019 nyarán sehol se voltam, csak munka és tanulás. Volt, amikor a szabadban tanultam, az volt a nagy "élet" számomra.))
Nem, nem te tehetsz róla, szomorú, nagyon szomorú, hogy ilyenek vannak.
Nekem is több fogyatékosságom van, csak így harmincas éveim vége felé kell rájönnöm arra, hogy eddig több évtizedig ilyeneket és hasonlóakat hangoztattam a hátrányomról és minden ilyesmiről, ezért sok ember ignorált. Energia-leszívónak tartották az ilyen beszédet.
19:12-as és 19:43-as vagyok
Azon, hogy alacsony az IQ-d, halálra röhögtem magam! Jesszumpepi, feldobtad a napom!!! Nem viccelek! Nézz már körül a gyaki kérdései és hozzászólásai közt, drága Kérdező, és mutass már egy olyan összeszedett, értelmes, jól megírt kérdést, mint a tied! Ugyan, hallod, ált. alany és állítmány nincs egyeztetve, a helyesírási hibák hemzsegnek bennük, és többüknek se füle, se farka... A tiédnek van értelme, vezet valahonnan valahova, és sokadik válaszra ösztönzi olvasóidat. Grat'!
Talán nem maratonisták ellen kellene használnod a képességeidet -nem nekem, pocakos és lusta vénembernek van kitalálva az ilyen rohangálósdi. Nem veszek részt olyan versenyen, amihez nincs igazán kedvem. Főnyeremény a kudarc? Vagy pedig indulás előtt tudomásul veszem, hogy nem a világcsúcstartóval, hanem a saját legutóbbi időmmel futok versenyt, igaz?
Önismeretem segítségével kiszűröm, hogy nekem miben lehet esélyem a sikerre, abban a dologban fejlesztem maga. Nem kell maratonfutásban, köztéri szoborállításban és a kecskefejőversenyen is egyformán teljesíteni. Nem kell mindet csinálni.
Sajnálatos, hogy bántást kaptál a szüleidtől, együtt érzek veled. Egy ill. több rossz karmával kevesebb! Ismered a mondást: akármennyire is komisz a gyerek, adóvisszatérítésnek megteszi. Alakíts ki olyan világképet, amibe a negatív következményeket, érzelmeket kezelni tudja.
A belső konfliktusokat nem megoldani kell, hanem megtanulni együtt élni velük.
Érdemes felhagyni a címkézéssel: ez rossz, ez jó. Legyen a mottód: Ó, ez nincs elrontva! Csak másra lesz jó. Amiről azt állítod, nem jó, találd meg, hova illik valójában. Mire motivál, mire tanít és miben segít?
Egy kicsit sem aggódom érted, mert intelligens vagy, van humorérzéked, és önreflexiód. Ez a mostani időszak meg fog erősíteni téged, kedves Kérdező, és megtalálod majd a kreatívabb, proaktívabb énedet is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!