Miért van az, ha jól megy a szekér, akkor mindenki a barátod. Ha viszont rosszul alakulnak a dolgok, akkor sokan ellentétesen viselkednek? Így lehet megismerni igazán az embereket?

A barátot én a kérdésedben időzőjelbe tenném, haver/ jó ismerős van sok ha épp fut a szekér.

Ha tudsz valamit nyújtani az embereknek akkor sokan vannak körülötted, te se a depis csajjal a sarokban akarsz szórakozni menni.

A barátok meg azok akik próbálnak segíteni neked akkor is ha épp nem te vagy a legszórakoztatóbb ember a környéken.

Ugyanakkor nincs ezzel semmi baj, amikor "megy a szekér" törekedj rá, hogy minél több társaságban legyél és ha szerencséd van lesznek olyan emberek akik annyira megkedvelnek, hogy tényleg nevezheted őket barátnak és akkor se fognak elfelejteni ha épp bajban vagy.

Kezdjük ott, hogy az ember alapból másképp ítéli meg boldogan és boldogtalanul a környezetét és a környezet hozzá való viszonyát. Boldogan elvagyunk egyedül is és sokkal jobban észre vesszük a pozitív történésejket, míg boldogtalanul sokkal inkább a negatívumok tűnnek fel.

Az sem mindegy, hogy amikor "megy a szekér" akkor az ember sokkal nyitottabb, kimozdul, költi a pénzét, lehet vele programokat szervezni. Míg ha rosszul alakulnak a dolgok akkor sokkal kevésbé kapható programokra, sokkal negatívabb a hozzáállása, stb.