Szerintetek ciki, ha az esküvőmre nincs kit meghívnom?

Nagyon nem éri meg szomorkodással elrontani az esküvődet, ne az legyen a mérvadó, hogy mi ciki meg nem ciki...

Én voltam hasonló cipőben, sőt.

Mi is tervezgettünk eljegyzés után mindenfélét, templomi esküvőt, lagzit, én is hátrányból indultam. Anyám kitagadott amiért össze mertem költözni a párommal - mentális beteg egyébként -, és ment utána az egész idióta rokonságom, mert elhitték az összes baromságot, amit bosszúból összehordott. Igazi barátaim épp nem voltak, haveri kapcsolataim munkahelyváltás után felbomlottak, egyetlen közelebbi ismerősöm maradt, az egyetlen személy, aki nem a férjem részéről jött volna el, de ott még nem hagytam, hogy letörjék a kedvem. Akkor kezdődtek a problémák, amikor anyósom a mi kontókra kezdett el számolgatni, hogy akkor 20-25 fő lesz az esküvőnkön, mind az ő távolabbi rokonsága, a BARÁTNŐI :D, tervezgette a helyszínt, kaját, zenét, a ruhámat azért legalább nem, mert az én részemet simán leszarta. Amikor megkértük szépen, hogy hagyja már ránk a szervezést, kijelentette, hogy esze ágában sincs, mert a mi terveink szarok és nem nekünk kell ám jól érezni magunkat, hanem a vendégeknek!

Több se kellett, fogtuk magunkat férjemmel és bejelentkeztünk sima kéttanúsra, ő az egyik barátját kérte fel, én az ismerősömet ugyebár. Közeledett a nagy nap, készülgettünk szépen, egy-két nappal a szertartás előtt rákérdeztem már ismerősömnél, hogy akkor hol találkozzunk, aki erre közölte, hogy igazából sehol, mert most kapott új munkahelyet és nem fog a kedvemért kiugrani próbaidő alatt. Közben anyósék megneszelték, hogy mire készülünk, addig hisztiztek férjemnek, míg meg nem engedte nekik, hogy ők is jelen legyenek a KÉTTANÚS esküvőn. Teljes csőd, na ott egy kicsit kicsúszott a talaj a lábam alól, de felszívtam magam kellőképpen :D Minden mindegy alapon rákérdeztem egy régi középsulis barátnőmnél, hogy nem lenne-e kedve nosztalgiázni kicsit és közben úgy a tanúmnak lenni, ő legalább nagyon örült a felkérésnek. Mivel már úgyis minden el volt cs.szve, nem kértünk semmi fizetős extrát, nem kértünk zenét, se bevonulást, semmit, ki sem öltöztünk, gyűrűváltás se volt, hadd főjön anyósék feje. Aláírtunk és szépen elköszöntünk tőlük. Nászajándéknak borítékot adtak: benne a levél, hogy feljelentettek minket illegális szemétlerakás miatt - volt albérletünkbe mentek még a telefonos számláim és kihajították őket valami cuccokkal az erdőszélre, de ez egy másik történet -, szóval ez volt az ő nagy ajándékuk. Férjemet kiakasztották kicsit, én már csak röhögni tudtam rajtuk. Nem is hívtuk meg őket étterembe, a tanúinkat igen, majd betértünk egy pubba és hajnalig szórakoztunk, állati jól éreztük magunkat, még évekig kitartottak azok a barátságok, sajnos azóta megszakadtak.

Hát mit mondjak, az ember lánya nem így képzeli el a nagy napot, de semmiért nem cserélném el igazából, így volt jó ez, ahogy sikerült és rengeteg szép emlék maradt arról az estéről, jó hangulatban vált el a társaság, spontán volt és feszültségektől mentes.

Férjem kérdezte, hogy a 10. évfordulóra nem szeretnék-e egy normális esküvőt is, de borsódzik a hátam még a gondolattól is, hogy körbevegyen az álszent rokonság a műjópofival, mintha mi sem történt volna. Nincs az az isten.

Kérdező, neked is csak azt tudom tanácsolni, amit mindenki másnak: ne azt nézd, hogy ki mit gondol, mi a ciki, hogy szokták mások csinálni, hanem azt, hogy hogyan tudjátok úgy összekötni az életeteket, hogy az nektek jó legyen. Ha téged feszélyez, hogy az összes vendég a párod részéről érkezik, lehet felvetném a helyedben azt a kéttanúsat, vagy legalábbis egy szűkebb családi kört, mert így nem fogod jól érezni magad, az majdnemhogy borítékolható. Hiába a habos-babos hercegnős esküvő, ha közben vacakul vagy.