Van itt aki felnőttként szakmát váltott és bejött neki?

Elvégeztem egy pszichológia alapszakot és úgy érzem, megfulladok. Utáltam, hogy nen lehetek önmagam, mert egyből az van mondva, hogy milyen szakember vagyok, ha nem hallgatok meg mindenkit és nem vagyok emberileg tökéletes. Ha volt egy személyes véleményem emberi dolgokról, nem mondhattam el anélkül, hogy valaki ne azzal támadott volna, hogy egy szakember nem mondhat ilyet. Semmiképp sem akartam mesterre menni, eleget láttam ebből. És még így is vissza lett volna a nagyja a tanulásnak. Menjek hr-esnek munkapszichoval? Minden idióta hr-es papír nélkül. Klinikumba nem megyek. Kutatásban nincs pénz. Máshol ezzel a papírral önmagában csak vergődni lehet. Feladtam. És elgondolkodtam, mi tetszett az egyetemen. Például a kísérlettervezés és a statisztika nagyon. Szerettem alkotni mindig is, szerettem a matekot, de úgy éreztem, én lány vagyok, amúgy is kiesett az életemből az ilyesmi, eszembe sem jutott jelentkezésnél, hogy megfontoljam a műszaki vagy informatikai szakokat. Aztán elkezdtem SPSS-ben meg Psychopyban a kódot nézegetni és őszintén szólva nagyon tetszett. Szerettem, hogy átírok valamit és csoda történik... Vaaagy minden elszaródik.

Szóval jelentkeztem estin proginfóra és istenem, életem legjobb döntése volt. Másodévesen kaptam normális állást, emberileg akármilyen lehettem, ráadásul még nem is firtatták a soft skilljeimet, mert ja, pszichológus, ő tuti jól bánik az emberekkel és amúgy is király a két diplomájával. Ami nem teljesen korrekt, de talán tényleg jobban konyítok az emberekhez, mint akinek más nincs a palettáján. Elvégre is, a működésük még mindig érdekel. És a legtöbb progos projektem ilyen témákat dolgozott fel. Élvezem a szabadságot, hogy van normális fizetésem és jövőre elkezdek egy mesterszakot, ami talán segít abban is, hogy hogyan vonjam be a korábbi tanulmányaimat az informatikába.

Aki szerint pedig inkompetens vagyok, mert nem nyalogatom körbe, az meg csessze meg, már csak nem is feladatom. :D

26N