Ti gondoltatok már arra, hogy csak simán el kéne tűnni?

18 éves vagyok, lassan itt az érettségi. A pályaválasztástól kezdve, az eddigi életem döntéséiig úgy érzem szinte semmit sem én akartam. Mikor ez ellen lázadtam, akkor pedig máris mindenki megutált. De én már tényleg meguntam a “mindenkinek megfelelés” című drámát. Szóval igen, határozottan szeretnék új életet kezdeni, eltűnni innen, bánom is én hova kerülnék, csak menjek el, és had próbáljam megtalálni a helyem.

24 évesen gondoltam erre, ma már nem. Most 29 éves vagyok. Kemény munkával, de kijöttem a rossz állapitból, szóval a gyógyulás nem lehetetlen. Kitartást.

Ha ezt munkahelyi környezettel, lakókörnyerettel kapcsolatban érzed, akkor meg is kell lépni mihamarabb. Ha a magánéletben, családdal kapcsolatban, ott nem egyértelmű a helyzet, de én nem javasolnék ilyen drasztikus lépést.

Gyakran gondolok rá

Jó lenne . Gazdag lennék egy rönkház a hegyekbe es ott èlnék mint a yeti.

az északi tó fantomja