Te emlékszel arra, hogy hogyan gondolkodtál 4-5 éves korodban?

Én mindent elfogadtam naivan, nem volt önàllo akaratom. Mindig csak mozizás volt az élet. Vittek oviba hàt mentem. Vittek csaladi progikra hàt mentem. Stb.

Kèt pillanatra emlèkszem csak amikor talàn kezdett vmi "egyèn"bennem megnyilni/vagy a tudatom megnyilni egy pillanatra.

Egyik mikor hanyagoltak, apa tv zett és azon agyaltam ha történne velem vmi azt észre venné e egyàltalàn igy leestem az àgyrol. Felkapott visszatett. Aztàn telefonàlt.

Màskor jöttek vmi full tàvoli rokonok nagyfiuk vagányan biciklivel, a rokoni körben is minden felnött beszélget egymással, igazi csalàdi élet, akkor csak az suhant át bennem valoszinü azért nem jàtszik/beszélget velem senki, mert en kicsi vagyok es nem tartanak magukkal egyenlönek (eljàtszottam guggolva egyedül vmi kavicsokkal a családi kör közepén mindenki orra elött es mindenki beszélgetett a fejem fölött es néztem a hatalmas csillogo bicikliket)Nem egyszer éreztem ezt felnöttek tarsasagaban hogy èn csak egy kicsi vagyok, és addig ne is àlmodjak arrol hogy egyenértéküként kezelnek mig fel nem növök.

Ilyen testileg magamra ébredés meg ilyesmi nem volt.

Fizikailag annyi az emlèkem hogy egyszer oviban mindenki ünneplöben volt mert atmentünk masik oviba egy bàbozos elöadàst tartani (nagycsopis lehettem)es egyedül nekem nem volt ünneplöm(gondolom anya elfelejtette)ès azzal erösitettem magam belül, hogy ugy sem tünik fel senkinek hogy èn vagyok a kakukktojàs, nem velem foglalkoznak, mindenkire rajzoltàk a gyerek sminket (macinak orrot, cicabajuszt), es valojàban szép puloverben vagyok (hajos-szigetes mesefigura),es talàn elmegy ez ünneplönek is most. Szoval oldottam a sajàt frusztràciomat magamban egyedül és sikerrel.

Ez a szülöi tesztelés nagyon jellemzö ram. Egyszer mama jött értem oviba, vele sem voltam arrol meggyözödve hogy vigyazna ram, igy ahogy mentünk a hoban, "véletlen"elhagytam az egyik csizmàm, hogy észre venné e egyàltalan. Es nem vette észre.

Ez nem tudatos volt meg szandekos, valahogy ösztönösen jöttek ezek a kerdesek bennem elö, es a teszt mivel kerdezni nem tudtam azaz a verbalis kommunikaciom még nem volt fejlett

Igen, emlékszem, hogy logikusan gondolkoztam, bár ennek pillérei nem voltak mindig logikus axiómák.

Sokáig rágódtam például azon a gondolaton, hogy a világ létezik-e, vagy pedig csak én létezem, és minden más csak díszlet. Hogy mások is ugyanúgy léteznek-e, éreznek-e, gondolkodnak-e, mint én, és hogyan tudnám ezt leellenőrizni.

#5

De, gondolkodsz. Vagyis lehet te nem gondolkodtál még akkor ilyeneken, de látod, vannak akik igen, és emlékszünk is rá. Ezt nem kötekedésből vagy bántásból írom, csak nem igaz amit írsz. Akkor se ha ez bizonyított tény, hiszen van ellenpélda, nem egy, nem kettő.

Konkrétan iskolás korom előttről 2 hajszálnyi jelentéktelen emlékem van, általánosból sem valami sok...

Pedig még csak 32 vagyok

Volt, olyan h egy ismeretlen nagyobb gyerek el kezdett ütögetni az óvodában, és odamentem egy apukához, hogy bántanak, és segítsen, erre iszonyú zavart lett, körülnézett, és elsietett. Úgy gondoltam addig a felnőttekre, hogy bármit megoldanak, amivel odamegyek hozzájuk, mert mindent tudnak, és nem is nagyon értettem, az apuka reakcióját.

A másik meg az, h menőbbnek tartottam azt, aki mondjuk fél, vagy 1 évvel idősebb volt nálam, és én is menőbbnek gondoltam magam annál akinél idősebb voltam.

Meg volt egy olyan eset is, hogy vmi nyári fürdőzés után együtt öltöztek a fiúk, és a lányok, mindenki láthatta egymás nemi szervét, de volt valaki aki később végzett a fürdéssel, és már rajta kívül mindenki fel volt öltözve, ezért percekig nevettek rajta, és sírva öltözött fel. Én meg nem értettem, h min röhögnek, miközben pár perccel ezelőtt mindenki meztelen volt. Aztán az óvónéni, miután észre vette mindenkit vmi büntetőfeladatra kötelezett, én meg odamentem hozzá, h én amúgy nem nevettem, és visszazavart.

Ezek olyan 4-5 éves korban lehettek. De arra már nem annyira emlékszem, h hogyan gondoltam az ilyen történéseket tovább, meg általában mire gondoltam, de azt tudom, h sokszor gondolkodtam valamin a sarokban.