Ha választhatnál, hogy mindenre emlékszel, amit valaha hallottál vagy láttál, melyiket választanád?

Érdekes kérdés.

Szerintem az emberek az alapján döntenének, hogy ha már láttak valami tragédiát amit nehezen felejtettek el, akkor inkább a hallást választanák. Aki meg úgy nőtt fel, hogy egész gyerekkorában bántva és terrorizálva volt verbálisan, akkor valószínű a látást válassza.

Én inkább az utóbbiba tartozom, szóval lehet célszerűbb lenne mindenre emlékezni amit valaha láttam. Bár azt se bánnám ha pénzfeldobás döntene helyettem, mindkettő hasznos "képesség" lenne :)

tényleg érdekes.. ha azt nézem, hogy elvesztett szerettemet (magnóról) hallani sokkal megrendítőbb, mint fényképeken látni - akkor azt mondom, hogy a hallás élményeket

Ám nem tudom, hogy el lehetne-e viselni, hogy "mindenre" emlékezzünk? mert a tudat önvédelemből szelektál a sok érzékelési tapasztalatból.

Azt nem lehet választani, hogy hagyjanak szépen békén? Így is nehezen felejtek s hurcolok sok negatív emléket, pedig még hol az életem vége...

Talán a hallás, mert az inkább információt hoz és a tudás hatalom meg minden :) A látásnál jön be egy csomó durva kép, amit igyekszem elfelejteni - bár mint rossz vizuális memóriájú emberke, aki feltétlenül meg akar tanulni rajzolni, lehet, hogy mégis ez kéne. A csudába is. Jó, akkor a látás, vizuális típus vagyok nagyon, szeretem a szépet. Nagynéném orvosi könyveinek emlékképét (iszonyú sokk volt gyerekkoromban) és sok google találatot képes vagyok zár alá tenni.

De ha lehet, akkor ne emlékezzek mindenre, brrr.

Leginkább egyiket sem akarnám.

Rossz körülmények között, alkoholista apa árnyékában nőttem fel, így nem igazán érdekel a múlt. Se látni se hallani nem akarom többet.

Másik, hogy világ életemben csúnya gyerek/felnőtt voltam, egész életem során kaptam megjegyzéseket. Sokszor próbáltam azt hinni, hogy bemesélem magamnak, de egyszerűen nem igaz, nekem szóltak.

Kezdve az általános iskolai beszólásoktól, megalázásoktól a felnőtt kori ismerkedési sikertelenségekig. Vagy akár csak az olyan paraszt dolgokig, mint amikor buszon a velem szemben ülő nő odaszól a gyerekének, hogy "nézd milyen csúnya a bácsi". Vagy éppen új telefont próbálgattam erre apuka a villamos másik feléről a gyereknek: "tedd már le azt a telefont, olyan leszel te is, mint ott az a bácsi".