Mást sem vágott földhöz az érettségi? Ti is ilyenek vagytok?

3 nappal a szóbeli előtt kinyomtattam a tételeket, először szóról szóra tanultam aztán rájöttem hogy elég lesz tételenként pár mondat. Én is a bioszt választottam középfokon, abba bele se néztem, azért izgultam de tudtam rizsázni és az sikerült egyedül 5re 87%al.

Az angolra se készültem mert ott csak beszélni kell, ha magyarul van mondanivalóm akkor angolul is meg tudom fogalmazni.

A leszarom hozzáállás nálam azért volt mert tudtam hogy utána szakmát tanulok, megbuktatni meg úgyse fognak. És még így se sikerült rosszul.

Érdekes, azért nem izgulsz, mert nem érdekel, milyen következményei lesznek a vizsgának, vagy azért, mert annyira biztos vagy a dolgodban?

Én akkor izgulok, sőt félek, amikor nem tudom, mire számíthatok, rémhíreket hallok egy-egy tanárról, vagy egyszerűen csak nem tanultam, és tudom, hogy ha nincs szerencsém, akkor csalódást fogok magamnak okozni. Szóbeli előtt 100%, hogy szétizgulom magam, pl. anatómia vizsga előtti ehy hétben folyamatos hasmenés gyötört, előtte éjszaka 5 percenként felkeltem. Még aznap reggel is akartam tanulni, de aztán hagytam a fenébe, meet tudtam, többet ártok vele, mint használok, inkább a kedvenc zenéimet hallgattam, és próbáltam lenyugtatni magam, mert hiába fontos a vizsga, nem akarom, hogy rámenjen az egészségem. Ilyenkor hajamos sok ember túlhajszolni magát, túl komolyan venni az egészet, de nem éri meg...

Én még azt tartom nevetségesnek, amikor ZH vagy vizsga előtt mindenki nyavalyog, hogy nem tudnak semmit, aztán meg ötösöket írnak. :D Én mindig megmondom őszintén, ha úgy érzem, felkészültem, és ilyenkor persze nyugodt is vagyok, egy minimális izgalom van azért bennem, de még egészséges határon belül.

Én is így vagyok, mondjuk az érettségitől pont féltem, de csak azért, mert lámpalázas vagyok, ha sok ember előtt kell felelnem.

Illetve alapból úgy terveztem, érettségi után nem jelentkezek rögtön egyetemre, szóval úgy voltam vele, ha rosszul is sikerül egy tantárgy, max. elmegyek még egyszer. De amúgy szerencsére elsőre 4es-5ös lett az érettségim.

Egyetemen meg már annyira se izgulok, mint régebben, vagyis előtte pár nappal szoktak ilyen mini pánikroham-szerűségeim lenni, meg éjszakánként nehezebben tudok elaludni, mert úgy érzem, nem tudok eleget, még ha egy csomót tanultam is az adott tantárgyra...De a vizsga napján már úgy megyek be, hogy ha van is valami, amit nem tudok, azt nem most fogom megjegyezni, szóval lesz, ami lesz, csak legyünk rajta túl minél hamarabb.

21l

Nálam változó.

Mára tudok nyugodt lenni, de csak azért, mert huszonéves korom elején, közepe felé tapasztaltam kemény dolgokat (pl családtag betegsége), ami miatt mára úgy érzem, hogy egy bukta nem a világ vége. ((régen nagyon stréber és rágörcsölős voltam, kb úgy álltam hozzá, hogy az életem múlik a jegyen))

Plusz ma már tudom, hogy sokkal többre vagyok képes, mint elsőre gondolnám.

Közel se vagyok a nyugalom szobra...bár néhány vizsga előtt de. :D

Viszont én is mindig úgy érzem, milyen rosszul sikerült, közben négyes vagy ötös lesz. :D erről nem tehetek.

Az érettségi az esetemben vicces volt.

Gimiben rengeteget tanultam, de az átlagom 4es volt.

A többiek magolósnak és butának tartottak, én magamat csak butának. Visszagondolva: inkább a koncentrációmmal voltak gondok.

Hát, tanulgattam az érettségire, de a humánra nem annyira... Meg amúgy is, ha sok az anyag, nem tudok összeszedett lenni, nem tudom jól beosztani.

Töriből nagyjából semmit se tudtam az írásbi előtt, magyarból nem tudtam verset elemezni...

Aztán megírtuk az írásbeliket és minden 70-90% közötti lett.

A szóbelikre folyamatosan tanultam a 2 érettségi időszak között. Volt, amivel elcsúsztam, nem igazán maradt rá idő, de jó tételeket húztam.

Majd jött a biziosztás. És elhangzott a nevem azok között, akik kitűnő érettségit tettek. Majdnem összeestem. :D

Nálam dettó ugyanez a helyzet. Nem értettem a többiek mit görcsölnek rajta.

Ez egy igen jó tulajdonság!