Mi értelme akármit is csinálni, ha mindig vannak emberek akik belekötnek akármibe amit csinálok?

Majd megtanulsz jól kommunikálni. Lehet, hogy olyan a természeted, ami a legtöbb ember számára sok. Inkább gúnyt űznek belőled, bizonyos értelemben pellengérre állítanak, mert más vagy, mint a többiek. A másság nem jelenti feltétlenül azt hogy jobb és azt sem, hogy rosszabb. Csak más. Meg kell tanulnod az emberek nyelvén.

Én pl. nagyon szabad szájú voltam, mindig mindenkinek megmondtam a véleményemet 19-20 éves koromig és ezért nem is nagyon voltak már barátaim. Elhatároztam, hogy egyetemre már más mentalitással megyek. Nem foglalkozom másokkal, nem akarok feltétlenül segíteni, beleszólni. Ha megkérdeznek elmondom őszintén, de finoman. Ha nem kérdeznek megtartom magamnak. És ez bejött. Életreszóló barátságok köttettek és a párom is hatalmas társaságot hozott az életünkbe. Összességében szerintem fiatal harmincasként akkora baráti és haveri társaságunk van, ami nem sok embernek adatik meg.

Ez nem azért van, mert mindenkinek minden cselekedetével feltétlenül egyetértek. Ez azért van, mert megtanultam úgy kommunikálni, hogy az számomra is komfortos legyen még és mást se akasszak ki teljesen.

Ha mindig, minden társaságban ez a problémád, akkor neked is ideje elgondolkoznod azon, hogy esetleg TE miben tudsz változtatni. Kit kell eltüntetned az életedből, kit tudnál közelebb húzni magadhoz és hol, hogyan tudnál új alapokra építeni. Ez egy izgalmas dolog, csak sajnos addig nem működik, amíg fel nem ismered a saját hibáidat és meg nem tanulod előnyödre fordítani.

Csak a kommentek elejéig jutottam el.

Nem azt kéne, hogy dühöngsz ilyenkor. Mittomén, azt mondod, hogy Albert Newton, majd kijavítod magad, de késő, akkor hagy egy óráig, had mondogassák, hogy Albert Newton. Majd, amikor később piszkálnak, csak kérdezd meg, hogy nem unalmas nekik ugyanazon a viccen nevetni? Lehetnének kreatívabbak. Persze bem dühöngve.

Ha ez nem segít, akkor szépen csak ne járj el abba a közösségbe. Van egy csomó egyedül űzhető hobbi.

A gond ott van, hogy szeretik az emberek, ha a piszkálódásnak van következménye (düh, sírás) és olyan emberek a célpontok, akiknél ezt elérik, de ugyanúgy járnak közéjük.

Kitartást!

Ne mások véleményétől félve élj,a világon senki se tökéletes ezt soha ne feledd el.

Amúgy azt kellene meg tanulnod hogy akárki kezdjen bele valamibe ami nem jó te akkor se javitsd ki hagyd hogy sajált maga tapasztalja meg ha nem jó,ezt így kell mindenki a sajált hibájábol tanul leginkább.

Engem is idegesitettek mindig amikor poénosan el szóltam magamat, ott ki tört a röhej.aztán meg tanultam soha ne idegeskedjek semmire mert ezzel csak ártok nem javittok,amikor mondták azt a poénosra röhejjesen ki sikeredet én általam elő adott viccet csak nevettem egyett rajta. Természetesen ha barátokról van a szó.