To boldogabbak lettetek attól, hogy vettetek egy autót, amilyet szerettetek volna?

Én alapból úgy vagyok, hogy van az emberben többféle boldogság érzet.

Van az, amikor megveszünk valamit amire vágyunk, szeretjük használjuk. Van akinek minden vágya volt, van kinek eszköz.

Csak magam nézve fiatalon vágytam jó számítógépre, mobilra, autóra. Ma megtehetem hogy megveszem ezeket, ha nem is a legjobbaat, de nem elérhetetlenek, így csak eszközökké váltak, amik azért vannak, hogy kiszolgáljanak.

Az sem mindegy ki mikor vesz autót. Nyilván más volt mikor ismerősöm 18 éves ballagására vadonatúj autót kapott, meg más az, hogy közel 30 évesen letettem a jogsit hogy rohangálhassak a cégessel.

Saját autóm mondjuk nincsen, de a jelenlegit is teljes körűen hasznlhatom. Olyan szempontból hozzá ad a boldogságomhoz, hogy ezerszer kényelmesebb autóval eljutni A-ból B-be nagyobb távokon, a komfortérzet és megtakarított idő sokat számít. Például egy kirándulásnál nem kell hajnal 5-kor induljak, hogy 8-ra oda érjek, hanem elég 7 körül is. Vagy csak bedobom a csere cuccaim meg egy dobozt a túra ruháknak és sokkal kényelmesebb mint vonaton cipekedni, vagy egész úton a hátamon hordani feleslegesen a cuccokat.

Vagy szintén túrázásnál volt, hogy megismertem embereket, és valahogy jó érzés mondani, hogy kocsival vagyok, elviszlek. Plusz egy lehetőség az ismerkedésre, kapcsolat építésre.

Ettől függetlenül nem változtatta meg a gondolkodásom, nem vagyok vele se több se kevesebb, ugyanaz az önbizalomhiányos barfarok vagyok aki előtte voltam :D

Igen, abszolút.

Mondjuk én autób/zi vagyok, szóval minden pénzt megért.

Nem igazán. Oké, kényelmes, biztonságos stb, de akkor is egy tárgy, a boldogság nem ettől függ. Nemrég a mostaninál 10ed ill. 20ad annyiba kerülő kocsikkal jártam, mégis boldogabb időszak volt... Még furán is éreztem magam a szalonban, hogy semmi "extrát" nem érzek. Kicsit irigylem azokat, akik megveszik a lefingott, 15 éves Béjemvét Németbő', aztán a mennyekben vannak és azt hiszik, hogy ők az élet császárai...

32F