Azok, akik otthon lesztek szilveszterkor: Nem irigykedtek azokra az ismerőseitekre, vagy csak általánosságban másokra, akik töltögetik fel Facebookra a csoportképeket a szilveszteri buli előtt?

Nem.

Szabad akaratomból maradtam itthon, egyrészt mert nekem soha nem volt akkora eufórikus öröm a bulizás, mint másoknak (más szórakozási módokat preferálok inkább), másrészt meg nem tartom annyira különlegesnek ezt a napot.

Annyira vagyok irigy, mint amikor ők irigykednek, hogy nekem milyen sok szabadidőm van 🙂

Én introvertált vagyok. Nem cseszem el ismeretlen-gyüttment emberekre az időmet, nincs vágyam csacsogásra senkivel.

Azokra nem vagyok irigy, akik ilyen-olyan bulikra mennek, buliból-buliba mászkálnak. Nem vonzott soha annyira az ilyenkor, hogy kkmozduljak,csak mert ilyenkor úgy ,,illik". Kifejezetten taszít a sok részeg, közönseges ember az utcán, a városban, (Budapest) önszántamból nem szívesen utazgatok ilyenkor tömegközlekedéssel sem, még ha társasággal is vagyok.

Ugyanakkor a szűk barati társasággal töltött házibuli mindig is az én világom volt, pláne ha en lehetek a házigazda. Azt nagyon sajnáltam, hogy idén egyik barátunk sem ert rá, mindenki kettesben volt a párjaval, vagy más programja volt, így mi is ketten voltunk párommal. Nem is ez volt önmagában a legnagyobb baj, mertköztünk minden rendben, idén össze is házasodunk, csak egyrészt ma reggel korán mennie kellett dolgozni, íhy semmihez nem igazan volt kedvünk, nyomott volt kicsit a hangulatunk. A másik meg, hogy elég időt tudtunk eddig is, és (remélhetőleg) ezentúl is kettesben tölteni, így ez az az alkalom, amit szívesen töltöttünk volna barátokkal. Ez van, ez most így alakult.

Nem, mert itthon maradtunk ugyan, de átjöttek a barátaink. Kb. 15-en voltunk összesen. Akinek gyereke van, az már gyerekkel, akinek pocakja, az pocakkal. :) Különösen szeretem az ilyen összejöveteleket, már nem az eszetlen berúgásról szól, sokkal inkább rólunk, egymásról. Annyira jó nézni, ahogy együtt, egyszerre élünk meg dolgokat és szépen lassan a gyerekek is az életünk részei lesznek, illeszkednek a társaságba, tök jó látni, ahogy kinyílnak és így nőnek fel együtt. A mi barátságaink ettől még szorosabbak lesznek.

Az éjszaka során néhány kép készült csupán, de a 15 emberből senki nem tett fel facebookra egyet sem. Őszintén szólva, ha valaki a facebook profilom alapján akarna megítélni, elég silány életűnek minősítene. :D

Számomra a legtanulságosabb az volt, amikor 1-2 éve a barátnőimmel beültem egy bárba Budapesten iszogatni. Több lánybúcsú is ment körülöttünk. Az egyik társaság 10-12 főből állt, iszogatták néma csendben a koktéljaikat, nem volt laza kellemes csevegés, sem nagy nevetések, ellenben harapni lehetett a kínos feszültséget a levegőben. Aztán jött a szelfi ideje, amikre persze mutogatós, nagy vigyorgós "überjólérezzükmagunkat", "királyaaaabuliiii" képeket gyártottak. Majd amikor eltették a telefonokat ugyanolyan lepukkant hangulatban ment tovább az esemény.

Előtte is óvatosan kezeltem a nagy boldogság fotókat facebookon, azóta meg végképp. :)

Én a tavalyi szilvesztert töltöttem itthon tök egyedül. De nagyon jó volt, élveztem, hogy egyedül vagyok, hogy nem kell kiöltöznöm, azt és akkor csinálok, amikor akarok :) Fél 4-ig fent is voltam, filmeztem, táncoltam, iszogattam :D

A mostaninál irigykedtem volna. Sokáig úgy volt, hogy egyedül leszek. Este 9-kor döntöttem el, hogy mégse, ki kell mozdulnom. :)

Dec 31. 22:37:

Erre találó, hogy: "Sírva vigad a magyar"

Bár én nem voltam egyedül, semmi hangulatom nem volt az egészhez most, így semlegesen telt.

Én szintén kikövettem kb minden ismerőst ahogy Dec. 31. 22:40-es írta. Nem bántam meg azóta se. :)