Nektek vannak ilyen ismerőseitek? Mit gondoltok róla?

Azt, hogy ő is lefutotta a beépített mosóprogramot és elhagyta kezét-lábát "első a gyerek", "a gyerek már megvan, minek szépítkezni" stb. fedőszövegekkel hárítva a valóságot. Szororú, nagyon-nagyon szomorú.

Holott ez nem kötelező! Nem kötelező a gyereken lógni - csak akkor kell vele sokat törődni, amikor nagyon kicsi -; nem kötelező begubózni a családi négy fal és a munkahely közé, és nem az egyetlen kirándulási cél anyós vagy anyuka meglátogatása vagy a Tesco-zás.

Hol vannak a barátok? Csak a Face-n? Hol vannak a barátnők? Hol vannak a közös kirándulások, amikor fogod, és otthon hagyod vagy kikapcsolod azt a nyamvadt telefont.

Beszélgessetek! Játsszatok! Menjetek koncertre, hagyjátok a kölyöket ayukára-apukára. Mindenkinek csak jót tenne. A nagyiék úgy éreznék, hogy fontosak - és azok is! az unokáknak meg a nagyiék lennének a fontosak (de még mennyire!) -, a házaspár újra egymásra találhatna, vagy a barátaik között érezhetnék jól magukat.

Ez a magyar (rossz) családok nevelésének eredménye. Tisztelet a kivételnek. Azután csodálkoznak, hogy apuka félrekettyint, mert 35 évesen megijed, hogy itt az öregkor, vagy elkezd vedelni és alkesz lesz belpőle, családi zsarnok stb. Anyuka hisztizik, hogy feláldozta az egész életét a családért, és mi lesz vele ... stb.

A "fiatalon" és a 30 éves szöveg az nagyon ütős. Egy 30 éves ember nagyon fiatal! Legalábbis korát tekintve. Hogy lélekben hol tart, az meglátszik az arcán, a tekintetén, a járásán és az életvitelén.