Mit tennétek a helyemben (teljesen menthetetlen az életem)?

23 éves vagyok. Az egyetemről kibuktam, pedig rengeteget tanultam, csak épp buta vagyok. Most vissza kéne fizetnem aképzési díjat, mert nem szereztem diplomát, de közben nincs semmi pénzem.

Jelenleg havi nettó 120 ezerért dolgozom, ebből 50 a szoba, amit bérlek és kb. 20 a rezsi. Tehát van havi 50 ezrem enni, tömegközlekedni meg minden másra.

Szeptember óta 47 (!) helyre küldtem önáletrajzot, ebből 6 helyen válaszoltak egyáltalán, de ők sem vettel fel. Nincs semmi végzettségem, el vagyok adósodva az egyetem miatt és nem tudom magam képezni, mert fizetős képzésre nincs pénzem, egy ingyenes, esti okj meg nem férne be a napomba a munkaidőm miatt. Nem hagyhatom ott a munkám, mert semmi megtakarításom nincs, szóval ja egy havi kereset kiesne, akkor rögtön kidobnának a bérelt szobámból és nem tudnék hova menni.

Családom nincs, kitagadtak, amikor megtudták, hogy meleg vagyok. Szóval tőlük egyeltalán nem számíthatok semmi segítségre sem most, sem később. Nagyon fáj, hogy látom a bátyám és a nővérem facebookon, mindketten sikeresek, jól keresnek, az egyiknek már gyerekei is vannak. Én meg senkinek sem számítok. Senkit sem tudok felhívni, ha bajban vagyok vagy segítségre lenne szükségem.

Annyira vágyom családra, gyerekekre, de mindig heteroszexuálisokba szeretek bele, szóval esélytelen. Nagyon egyedül vagyok, jön a kafácsony és már előre fáj, hogy megint teljesen egyedül kell töltenem.

Szóval egy anyagi csőd vagyok, a munkám senkinek sem kell, a társaságom senkinek sem kell.

Legszívesebben megölném magam. Tudom, hogy depressziós vagyok, de okkal. Pszichológust nem tudok fizetni, bár értelme sem lenne. Nem tudna segíteni, se az adósságomon, se a sikerteéenségemen, se a homoszexualitásomon.

Van egyáltalán így még értelme bárminek?