Szoktak olyan napjaitok lenni, amikor egész hétvégén inkább csak lakáson belül vagytok, és nincs kedvetek kimozdulni sehová?

Szoktak, pl. ma ilyen napom van. De egyébként szerintem mindjárt kimegyek kutyát sétáltatni a közeli kis erdőbe... :-)

Igen, nekem gyakran van ilyen igényem, sajnos csak igény marad.

Hogyne lenne! A heti munka után látni, hallani sem akarok senkit. Csak a családtagok közelíthetnek meg, azok is óvatosan. Sajnos általában egyetlen ilyen napim marad, hogy nem muszáj menni valahová (pl bevásárolni sem). Általában valami házimunka sajnos ilyenkor is akad, az rövidre fogom és sűrű szentségelések közepette összecsapom. Aztán annyi..

A munka kivételével folyamatosan ez van.

Igen, én konkrétan megtervezem, hogy legyen hetente 1 ilyen napom. Ezeket a napokat szeretem a legjobban. Mivel a hét többi napján sokat vagyok enberek között, és mászkálok ide-oda, egy ilyen nap kell.

Szoktak lenni ilyen napjaim. A feleségemmel megbeszéltem, hogy nekem határozott igényem van arra, hogy havonta legalább kettő ilyen napom legyen. A napot azért engedem, hogy ő válassza ki, hogy még csak fel se merülhessen az agyában egy "másik nő" agyréme. Ilyenkor az ember el tudja engedni magát, - "bútol", gondolkodhat, elmélkedhet, alhat, bűntudat, vélt vagy valós elvárások nélkül piszkálhatja a tévét, ha úgy tetszik, ápolhatja a testét, amennyiben erre igénye merül fel, "megújulhat" úgy, hogy még a legbizalmasabb szövetségesének tekintetét sem érzi magán.