Ti nem gondoltatok már bele, hogy mulandó dolgokért stresszelünk és küzdünk?

"Hiába tanulsz, hiába van pénzed, hiába van munkád, hiába vannak emberi kapcsolataid, egyszer minden véget ér! Nem fogod sírba vinni sem a pénzed, sem a rangod, sem a tudásod!"

Ezzel kapcsolatban írtam: De, minden elmúlik, de mit kezdjek vele? Én most vagyok, most élek. Most akarom jól érezni magam és a jövőben. Ha pedig ezért nem teszek, akkor mégis miért tegyek?

"Ott fogsz állni a Teremtő előtt! Ott fogsz állni előtte, aki eldöntötte, hogy melyik korban, melyik családban, melyik nemzetben éld az életed. Mérlegre leszel téve és neki csak az számít, hogy milyen ember voltál! Hiába küzdünk, hiába stresszelunk! Majd a pokolban a halál után 60000 évvel is azt fogod hajtogatni, hogy mi mindent értél el az életben...?"

Egyrészt nem vagyok hívő, másrészt az, hogy tanulok és hasonló dolgok, nem zárják ki azt, hogy jó ember legyek. :D

Valóban ennyi az egész, küzdesz, dolgozol, majd minden elmúlik, végül te magad is. Ha nem világos, akkor elmagyarázom én, hogy hogyan is működik az élet annak teljes valóságában.

Az elet mint olyan, az csak VAN. Az élet: elmúlik. Nem kell itt külön küszködni semmiért se, nem kell anyagi javakat halmozni. A föld alatt a király és a koldus szinte pontosan egyenlő: oszló, rohadó hús, majd a végén lassan elporladó csonthalom, végül az sem. Szóval egy a szép az életben, hogy akármilyen nyomorúságos is volt, a végén úgy is elmúlik, és a föld alatt már nem számít hogy az élet nyomorúságos volt, mert végül elmúlik. Ennyi az egész.