Hogyan kell a kapcsolatokat ápolni? Nincs egy igaz barátom sem. Mit csinálok rosszul? Eddig mind múlandó barátságaim voltak elsodorja az élet az embereket tőlem és találnak mást akivel nagyon jóban lesznek én meg le vagyok etjve mindenkinél.

Ha egy társaságban, bulin, akárhol valakivel, vagy valaki mellett jól érezted magad, akkor keresd máskor is az ő társaságát. Hozd szóba, mondd meg neki, hogy szívesen vagy a közelébe, vagy egy társaságban vele. Persze ezt úgy, hogy ne érezze azt, hogy rá akarod magad erőltetni.

Amikor alkalom nyílik rá, megkérdezheted tőle, hogy lenne-e kedve veled elmenni egy pizzára, vagy moziba, vagy csak egy síma lógásra, stb. stb.

Ha viszont azt látod rajta, hogy gondjai vannak, hogy valami miatt szomorú, bánatos, vagy hasonló, akkor kérdezd meg tőle, hogy esetleg tudsz-e neki valamiben segíteni, milyen gondja-baja van. Ha akar, majd elmondja, ha nem akar veled közelebbi barátságot, azt is meg fogja mondani. De valahogy így lehet, kellene elkezdeni, utána pedig kialakul.

Ha te nem közeledsz mások felé, mások sem fognak nyitni tefeléd. Azt ne várd, hogy csukott, zárt ajtón keresztül majd a barátság bekopog, azzal hogy itt vagyok! Neked kell először az ajtódat kinyitni, és kimenni rajta!

Örülök, hogy segíthettem.

Arra vigyázz, hogy ne légy tolakodó, és ne csak egy emberrel szemben nyiss, hanem a társaságban levő, számodra szimpatikusokkal, többel is egyszerre, hiszen nem biztos, hogy mi is mindenkinek egyformán, ugyanolyan szimpatikusok vagyunk. Meglehet, hogy aki felé nyitunk, ő finoman értésünkre adja, hogy ő esetleg nem szívesen ápolna velünk szorosabb kapcsolatot.

De éppen ezért barátság a barátság, hogy kölcsönös szimpátia alapján működik.

Csak bátran fogj hozzá, légy kedves, udvarias, nyitott és kezdeményező. A többi a másikon múlik.

Ez a sok semmit nem érő tanács: légy kedves, nyitott stb.

A másik oldalon ugyanilyen jó szándékkal adják egyesek a tanácsokat, hogy miként lehet lakáshoz jutni, vagy nyelvet tanulni, vagy kriptópénzekből milliárdos lenni, vagy feltalálni a... spanyolviaszt.

Kedveseim!

Kiba.ottul kényszerpályán mozgunk. A családi és szomszédsági környezet, a gyerekkori hatások kiba.ottul lekorlátoznak minket. Na, meg a genetika. A képességek fejleszthetők ugyan, lehet iskolákat elvégezni, emiatt feláldozni egyebeket.

Aztán ott vannak a potyalesők, az ingyenélők, a másokat kihasználók. Több olyan kapcsolatba kezdem bele, amelyben egyértelműen ki lettem használva: anyagilag, érzelmileg stb. Emiatt eléggé borúlátó lettem.

Igazából, így, 57 évesen arra jutottam, hogy Isten az egyetlen, akiben lehet bízni, lehet tőle segítséget, önzetlen szeretet kapni.