Én látom rosszul, vagy tényleg az összes önfejlesztő közösség ilyen?

De pont ez a felfogás a baj, hiszen téves. Ha valaki jobb helyre, jobb pozícióba született az nem az ő érdeme. Jó esetben a szülőé vagy a nagyszülőé, rosszabb esetben még ők is csak jókor voltak jó helyen.

És ha ugyanazt az elvet követi két ember, akkor a jobb pozícióban lévő gyorsabban fejlődik, az előrébb lévőhöz képest nem csökken a távolság, hanem sokszor növekszik.

Az teljesen jogos, hogy mindig az eredményt nézzük, hiszen néhány ritka eset kivételével (bizalmi munkakör betöltése, hosszabb párkapcsolat) szinte kizárólag az számít, hiszen ahogy csajozásban a Ferraris pasi egyéni szoc problémája, hogy lízingeli vagy bérautó, a csaj a célját eléri azáltal, hogy utazik egy olyanban, az is egyéni szoc problémája, hogy honnan szerzi azt a sok pénzt, amiből finanszírozza a magas életszínvonalat, emberi kapcsolatok terén is ugyanez a helyzet, nem a te bajod, ha Borkaival prostizol meg kokózol egy yachton ha nem te fizeted, hanem az, aki majd felelősségre lesz vonva miatta.

Az emberi kapcsolatok többsége felszínes, aki mást mond az hazudik vagy álomvilágban él és sokat csalódik.

És még egy komoly kapcsolatban vagy bizalmi munkakörben, ahol te is érintett vagy, ha a párodat, alkalmazottadat elviszi az éjszaka közepén a TEK vagy milliós károkat okoz is csak részben számít, hiszen ott is úgy vagy vele, hogy

párkapcsolatban: cseszd meg a becsületedet, ha életünk végéig havi 2x200 ezerből kell majd megélnünk.

munkában: ha az ügyvédi költség és az okosságok nem lesznek drágábbak, mint amit becstelen szociopata barátunk extra profitot termel nekünk, akkor pár elővigyázatossági óvintézkedés mellett szabadjára engedhetjük, mert Pista bácsi hiába nem nyúlná le soha a kasszát és nem hamisítaná meg a könyvelést, ha 40 év alatt nem termel annyi pénzt, mint ez a gyökér fél év alatt.

És most már remélem látod mi a baj az eredményorientált szemlélettel. Pontosan ez, amit röviden össze lehet foglalni annyiban, hogy

1. Nem jó akarsz lenni, csak jobb a többieknél (amit elérhetsz úgy is, ha a többieket gyengíted, szabotálod).

2. Nem azonos játékszabályok mentén versenyzünk, ami miatt az ügyeskedők mindig behozhatatlan előnyre tesznek szert.

3. Veszi a skála két végpontját és aki nagyon elöl van azt szinte lehetetlen mivel motiválni, hiszen napról napra több pénze lesz, ha semmit sem csinál és csak alacsony hozamú, betonbiztos befektetési formákban van a vagyona is, mindezt úgy, hogy két végén égeti a gyertyát.

Aki középen van az motiválva van, hogy feljebb jusson és a motivációja tartós is, hiszen ugyanannyi sikerélménye van, mint kudarcélménye és mindig van pénze a szükséges dolgokra, ha jól osztja be.

Viszont aki alul van, annak szikraszerű motivációja van, ami sosem lesz tartós, sosem tud igazán lángra kapni, hiszen amint megpróbálja alkalmazni az életben, rájön, hogy mennyi minden hiányzik hozzá.

Pont ennek a rétegnek lenne szüksége egyfajta inkubációs közösségre, amelyben megerősödhet annyira, hogy végül az életben se tapossák el egyből. Nem kell a leggyorsabb antilopnak lennie, elég ha az utolsó előtti.