Valóban olyan kemény a felnőttkor szerintetek?

A felnőttkor még a keménynél is keményebb.

Az egyetemi időszakot én is szerettem, előtte talán az ovit, meg a kb 7. osztályos időszak volt számomra a legszebb.

Egyébként igaz, hogy olyan kemény a felnőttkor, hogy visszasírjuk a gyerekkort. Szerintem élvezd ki, amíg még az egyetemen vagy! Ilyen szabad már sohasem leszel!

Szerintem nem szabad túl komolyan venni a középiskolát, legalábbis annyira, hogy az embert megviselje. Ugyanakkor (jó) néhány tanár nem feltétlen való erre a pályára.

Az egyetemen való tanulás nem egyenlő a felnőttkorral,szerintem (kivéve ha mellette dolgozol is).

És igen,a felnőttkor tényleg kemény. Nekem legalábbis az.

Elhamarkodtan ítéled meg a felnőttkort. Ezért örülök hogy az egész egyetemesdit kihagytam és inkább az életben szereztem tapasztalatokat. Kénytelen voltam szembesülni azzal hogy mennyi hataloméhes, manipulatív, törtető szociopata van a munka világában (főleg menedzsment szinten, a menedzser az egy különösen kétszínű állatfaj), és ha naiv meg jóhiszemű vagy (amilyen én voltam) megesznek ebédre. Volt olyan főnököm akihez ahogy beszéltem már az alapján kotyvasztotta a következő hazugságot amit mondani készült 10 másodperccel később. Csípőből nyomta a kamudumát hogy úgy táncoljak ahogy ő fütyült. Nulla szégyenérzet.

"hajtani kell, mint állat, de abszolút van értelme, mert végre azt tanulhatom, amit szeretek, nincs megaláztatás, csak legyél ott az órákon"

Ha lesz is igény arra amit tanulsz (és nem csak a tanárok mondják hogy lesz csak hogy ők ne maradjanak munka nélkül) akkor becsüld meg nagyon a lehetőséget és kösd fel a gatyát mert ha kikerülsz akkor a mélyvízben fogod magad találni.

Egyeseknek a gyerekkora is nehéz, például, ha elveszítik szüleiket, vagy komoly betegségben szenvednek.

A felnőttkor alapvetően a felelősségtől keményebb. Meg persze lehet nehéz a munka és megterhelő, lakásproblémák, hitel, párkapcsolati problémák, anyós problémák, adózással kapcsolatos problémák, gyerekekre odafigyelés, gyerekeid iskolai problémái, egészségügyi problémák, szülők elvesztése, teljes árú jegyet kell venni mindenhol, 0 % a kedvezmény, ha csak nem vagy már nyugdíjas - ezek mind, vagy majdnem mind részei a felnőttkornak.

Te még nem látod át, hogy mi a felnőttkor.

Te még nem abban a helyzetben vagy, amire azt mondják, hogy kemény. Én imádtam az egyetemet, ott én is azt éreztem, hogy igazán azzal foglalkozom, aminek van értelme. Nem dolgoztam mellette, a szüleimmel laktam, nem volt klikkesedés a szakon, mindenki jófej volt.

Aztán diploma után egyből multis állás, albérlet. Na ott néztem, hogy basszus, innentől mindig ez lesz? Napi 8 óra értelmetlen ücsörgés a gép előtt, monoton, semmilyen munka, egymást feljelentgető kollégák? Meg persze saját háztartás, számlák, beosztani a pénzt, stb.

Szerencsére azóta jobb munkám lett, ahol nem hátbaszúrósak a kollégák, meg a munkát is érdekesebbnek érzem. De kemény az, folyton magunknak dönteni az életünkről, anyagilag helyt állni, stb. És nekem még sokkal lazább életem van, mint sokaknak, csak az egészségemmel szívok.

Én is nosztalgiával gondolok vissza a gyerekkorra, kivéve a gimire.

Arról még mai napig rossz álmaim vannak, néha álmodom, hogy újra elölről kell kezdenem, és persze a legszívatósabb tanárok köszönnek vissza.