Ismertek olyat aki jóformán egész nap nem csinál semmit?

Nyugdíj már tényleg nem lesz, ha dolgozol akkor sem fogsz kapni már, ebbe mimdenki törődjön bele, vagy félre teszel egy kis pénzt minden hónapban vagy mikor öreg leszel, éhen fogsz halni.

Igen, saját magamat. 26 éves vagyok, de még jóformán semmit nem csináltam egész életemben. 19 éves koromig jártam középiskolába (nem azért mert buktam), aztán 24 éves koromig egyetemre. Középsuliban nem voltam rossz tanuló, viszont nagyon elszúrtam a pályaválasztást. Egy semmirevaló szakot végeztem BSc szinten (3 év), mellette lényegében semmit nem csináltam: játszottam, neteztem, meccseket néztem, eljártam bulizni, döglöttem az ágyban, gyakran részegedtem le elég durván, nagyon rossz hatással volt rám az ottani társaság, teljesen leépültem 3 év alatt. Aztán mikor ezzel sehova nem sikerült elhelyezkedni, nagy kétségbeesésemben jelentkeztem egy még rosszabb képzésre (egyik ismerősöm tanácsára), az már jóval nehezebb volt elvégezni és sokkal kevesebbet szórakoztam mellette, de azóta kiderült ez sem ér az ég világon semmit. Szóval 5 évet elb**tam a semmire és szépen hozzászoktam a semmittevéshez, hogy arra van időm amire akarok, nincs kötött program (órákat simán ki lehetett hagyni egyetemen), nem kell megerőltetnem magam, stb. A végzés után nem találom a helyemet: nem akarok igazából tovább terhelni a szüleimet azzal hogy ők tartanak el, viszont nem találok munkát, újabb képzésre meg nincs pofám beiratkozni. Egy jó ideje elég depressziós is vagyok, nem járok sehova, még jobban eltunyultam és fizikailag leépültem, nem tartom már a kapcsolatot egyetlen egyetemi vagy középiskolás haverommal sem, egész nap csak fekszek, netezek, tv-t nézek, várom hogy hívjanak valahova állásinterjúra, gondolkozok hogyan lehetne kitörni ebből az egész helyzetből. Megmondom őszintén tavaly februárban végeztem, azóta 6 hónapot dolgoztam egy helyen, ezen kívül semmi. Már minden rokonnál próbálkoztam hogy segítsenek, vannak köztük befolyásosabb emberek is, de semmi nem jött össze. Én is jelentkezek sok helyre, főleg neten mióta van ez a járványhelyzet, előtte személyesen is elmentem pár helyre. Az angol nyelvtudásomat fejlesztem még van mit csiszolni rajta. Nem tudom mit hoz a jövő, gondoltam már arra is hogy hajléktalan leszek. Nekem sem ez az életcélom hogy 26 évesen itt poshadjak anyámék nyakán, de ez már így alakult, nem tudom visszaforgatni az időt. Nagyon nehéz ebben a helyzetben mit kezdeni, mert se piacképes végzettségem, se megtakarított pénzem, se komolyabb munkatapasztalatom nincs, ismerősök és rokonok nem tudnak segíteni. Tényleg már csak a csoda segíthet rajtam.

Igen, ismerek. Megteheti. Jol erzi magat.

Öcsém pont ilyen. 28 éves lesz idén, még soha nem dolgozott. Már vagy 7 éve jár egy főiskolai alapképzésre, ahol az utóbbi 2-3 évben órái se nagyon voltak (heti 1-2-3), úgyhogy egész nap a szobájában döglődik. Egy rossz szót nem lehet rá szólni, szüleim mindent tűrnek neki. 10 körül kel, éjjel-nappal a gép előtt ül, nagy ritkán, max. egy órára kimegy a házból, annyi a kimozdulása. Ha én néha hazalátogatok (régóta külön élek, és nem a környéken), fel van háborodva, hogy mit keresek otthon, takarodjak vissza, stb. Szóval ezen a szinten van szerencsétlen. Ha szüleim beszélnének a fejével, akkor talán kénytelen lenne kezdeni magával valamit, de ettől módszeresen ózdkodnak, és pont ezért tartunk még mindig itt. Nagyon várom, hogy egyszer úgy látogathassak haza, hogy már nem rontja otthon a levegőt. Persze ha rajta múlik, erre még hosszú éveket kell várni...

Egyik szomszédom egy 30 körüli srác. Minden túlzás nélkül lehet mondani, hogy egész nap a lakásban döglik. A szülei itt laknak nem olyan messze, a lakás a nagyanyja nevén van, ő meg itt lakik már jó ideje. Nagyjából egy éve még járt dolgozni, korán kelt, késő délután jött, de ezek a szép idők sajnos elmúltak. Most már gyakorlatilag a lábát alig teszi ki a lakásból. 10 körül kel, délben pancsol, este 10 körül még zörög. Az anyja járkál ide időnként, de el nem tudom képzelni, hogy mit csinál naphosszat a négy fal közt. Azt tudom, hogy munkája nincs. Alapvetően kedvelem, de mostanában kezd idegtépő lenni, hogy sose lehet tőle fellélegezni. Barátai nem nagyon lehetnek, mert sose járt el itthonról, és csajt se hozott még fel. Egyrészt sajnálom, másrészt viszont ezt én nem bírnám ennyi ideig.