Ismertetek olyan személyt aki öngyilkos lett?

Anyu egyik jó barátnője. Teljesen normális, dolgos nő volt, kisfia volt a mindene. Rendkivül fura ügy volt ez... délelőtt még átszaladt anyuhoz valamit intézni, aztán vásárolni, mert készült ebédet főzni. Vidám volt aznap és egy későbbi találkozót meg is beszélt anyuval. Ez volt 11 körül. Fél 2 körül találták meg felakasztva. Nem tudni, mi történt. Egyedül volt otthon, férje estig meloban. Ö nyakig a házimunkában, kisfiát várta haza. Kitudja, mi ütött belé hirtelen.

Már kb 2 évvel előtte elkezdte mondogatni, hogy éjszakánként elviszik....az idegenek...

Igen, egy rokonom. :(

Először a második kérdésre válaszolnék: nem tudjuk, és már soha nem fogjuk megtudni. Már 3 éve annak.

Az életében voltak nehézkesebb részek (sose volt katasztrófa, csak ilyen alap dolgok, összezördülés a szülőkkel, 1-2 sikertelen munkapróbálkozás), de egyrészt mindig is pozitív embernek ismertük, másrészt a halála előtti években pont minden sínen volt az életében, talált végre olyan munkát, amit szeretett, nem keresett rosszul vele és jó volt benne, már pár éve nyomatta, a családjával rendeződött a kapcsolata, nagyon jó viszonyt építettek ki és saját családja is lett, felesége és egy gyönyörű kislánya. Mindig is népszerű srác volt, rengeteg haverral és sok baráttal, mindig fülig ért a szája, viccelődött, tipikus társaság közepe ember volt akit mindenki imádott. Még a halála előtti napon is bulizni volt a családjával és a barátaival, senki nem vett észre rajta semmi furcsát.

Mikor anyukám felhívott a hírrel, azt hittem, hogy csak valami elcseszett vicc, vagy félreértek valamit. De nem. Se a szülei, se a tesói, se a családja nem tudja, de még tipp sincs, hogy miért tehette. Még 30 se volt.

Veszítettem már el néhány hozzátartozómat, szomorúság és hiányérzet terén nem kívánok rangsort felállítani, viszont messze ez volt a legsokkolóbb eset.

Egy másik ismerősömet sikerült megmenteni, még épp időben sikerült kimosni a gyomrából a gyógyszereket, ő azelőtt évekig küzdött a depresszióval, terápiákra járt, gyógyszert szedett, stb. Azóta (ez 6-7 éve lehetett) úgy tűnik, sikerül összeszednie magát, és most jól van, remélem így is marad.

Kíváncsi lennék a lepontozgatók lelki világára.

Ja, belegondolva inkább mégse.

Most olvasom ezeket. Ezek nagyon rosszak :(

Környezetemből senki sem halt meg, és senki sem lett öngyilkos.

Én figyelek a barátaimra, hogy ez ne történjen meg.

Alapvetően ellenzem az öngyilkosságot és a bódító szerek alkalmazását, előre szólok. Viszont a kérdésre: most két személy jutott eszembe.

Az egyik egye megyei szinten viszonylag ismert festőművész volt, pszichiátriai szereket írtak fel neki, valszeg annak hatására lett ögyilkos. Nem igazán volt beszámítható, amíg ismertem (néhány éven át), olykor lejmolni jött hozzám, de olykor lehetett vele értelmesen beszélgetni, pl zenéről, festészetről. Egyszer csak megpillantottam emlékkiálítását a városban, a feliratok elárulták, hogy végzett magával. Igazi őszinte lázadó volt, csak hát nem bírta elviselni az életet, szerek nélkül a szerencsétlen... Középkorúként patkolt el.

A másik meg egy huszonéves csávó, aki eszembe jutott, anno együtt buliztam többek között vele, nyaranta. Hajléktalanszállón élt párjával, alkeszes volt. Egyik nyáron az (immár volt) párja sírva panaszolta, mi történt vele.