Baj az, ha sokkal szomorúbb vagyok, ha mondjuk egy kutyát, vagy macskát bántalmaznak, ütnek el, mint egy embert?

És én is csak a rokonaimat sajnálnám, idegeneket nem

Előző voltam

Első vagyok, a Trónok harcát többször is félbe hagytam hónapokra, amikor megöltek egy állatot.

Volt egy film, amiben egy lány elkerül a legjobb barátjától, meghal az öccse, ő megsüketül, de én akkor kezdtem el sírni, amikor a kölyökkutya meghalt. Hosszú ideig csak bőgtem.

Hetekig tartott kiheverni, amikor egy filmben Hitler elvert egy kutyát vagy a Médiumban cigicsikket oltottak el egy kutyán vagy, amikor megmérgeztek egyet szintén abban a sorozatban vagy megöltek egy macskát.

A Marley meg én-t végig se tudom nézni, mindig kikapcsolom, amikor már az új házba költöznek a végén.

Volt egy film, amiben egy ló elsüllyedt a mocsárban és, amikor ezt láttam, ordítva bőgtem.

Ez mind fikció - ergo ezek az állatok nem haltak meg, nem lettek megkínozva a valóságban. Én mégis rosszul voltam lelkileg és alig tudtam összeszedni magam.

Ha már maga csak a gondolata így megráz engem, normálus, ha egy valóságos eset borzasztóan megvisel, jobban, mintha emberrel történne.

Szerintem teljesen normállis.

Egy állat nem bánt meg ok nélkűl.Az ember igen.

Nekem is így van,és filmeknél jön fölleg elő.

Pl horrort nézek,és épp belezik az embereket, gyereket,felnőttet,meg se hat. ..dee ha egy állat van a filmbe ami tudom,hogy meghal,azt a részt sose nézem végig.