Szerintetek probléma, ha én egyáltalán nem akarok családot alapítani?
Persze ez változhat, mert csupán 21 vagyok. De rengeteg tényező hozzájárult ehhez, hogy így gondolkodjak, s nem hiszem, hogy ez a távoli jövőben változna. Anyám és apám sose voltak/vannak igazán egy hullámhosszon, viszont mindig anyám véleménye volt a döntő, legyen szó építkezésről, legyen szó arról, hogy hova menjek középiskolába, stb. S csak az ő döntése a szent, s sokszor apám megszakad azért, hogy anyu anyagi igényei ki legyenek elégítve. Igazi mártírlélek az anyám. Az elmúlt 16-17 év, amire emlékszem csak a veszekedésekből állt, noha mégiscsak felépült apám pénzén egy nagy ház, ami anyám igényének megfelelően lett berendezve, még a szobám is. Nem volt egyszerű gyerekkor, noha nem éltünk sose szűkösen, de érdekes légkört tudott anyám teremteni.
Na ez a sok év eléggé rögzítette bennem azt a hitet, hogy soha a büdös életbe ne legyen családom, főképp egy ilyen feleség, egy gyerekért a szívem szakadna meg. S csak ezért 13-14 órákat meg végképp nem akarok gürizni, akkor inkább legyen 6 órás minimálbér, egyedül, nyugodt légkörben.
válasza:Tökmindegy, én 27 vagyok és nem akarok. A környezetemben az összes házasság tropára ment, amelyik meg nem, ott az egyik fél totálisan be van csicskulva a másiknak és gyakorlatilag a szolgája, ahogy te is írod.
Erről ennyit.
válasza:Baromi sokan nem alapitanak családot.
Így is baromi sokan vagyunk.
Tehát baromira nem para ha nem alapitasz... ez csak akkor para ha te tartod annak. Ha nem, mondhatnak neked bármit leszarod, vagy nem??
válasza: válasza:Én lehet, hogy túl önző vagyok, de nem akarok olyan lényt, akinek alá kell rendelnem magam.
Terhesség:
- rosszul vagyok
- fáj
- nem rendesen mozogni se
- nem sportolhatok esetleg majd' 1 évig
Megszületett:
- az elején nem alhatok
Alá kell rendelnem magam anyagilag, idegileg, időbeosztásilag.
Közbeb kifejezetten nem szeretem a gyerekeket, nem tartom cukinak őket, sőt, irritál a hangjuk (főleg a 2-5 éveseké).
Ha ismerősé, nem tudok mit kezdeni vele, "ösztönből" nem tudom, hogy kell hozzá szólni, játszani vele, amúgy meg nem is érdekel, beszélgessünk inkább a felnőttekkel.
Magamnak való is vagyok, ezen a ponton félek magától a tartós párkapcsolattól, pedig azt szeretnék.
Egyébként mentálisan se vagyok egészséges + szerintem nekünk már nincs jövőnk. Azért szülni, hogy ne élje meg a 20 éves kort se?
válasza:Én is hasonlóan állok, mint az előző. A terhesség nekem testi horrornak számít inkább, mint áldott állapotnak, nincs kedvem, hogy kismamaként kezeljenek (mindenki csak a gyerekhordozót lássa bennem, nem az embert), és a kisbabákat kifejezetten nem szeretem, és nem tudom hova tenni.
Egyébként maga az az aspektus, hogy egy ifjabb embert rávezessek az életre, és lássam a fejlődését, azt érdekesnek tartom, de nem tudom, hogy élném át a borzalmas első éveket. És vannak szakmák, amikben ezt ki lehet élni, és a nap végén nem nekem kell a gyereket ágyba birkóznom.
válasza:Nekem nem probléma, mert én sem akarok.
A társadalomba ellenben nagyon erősen be van kódolva, hogy akarj, csak ez a normális életút, ezért azzal folyamatosan szembesülnöd kell majd, hogy miért nincs család.
válasza:Kit érdekel a lelki nyomorod?
Meg az, hogy valami bezárt tanyán voltál 20 évig, hogy egyetlen normális embert-családot se láttál, csak a saját apád-anyád.
Már ha igazi a kérdés.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!