Egyre jobban undorodom ettöl a vilagtol amiben élek látok tapasztalok. Hogy találjam meg a helyem a világban?

Én is sajnos és már teljes mértékben megértem azokat akik nem foglalkoznak ezzel. Élik az életüket azt kész, nekik van igazuk.

Tételezzük fel - optimistán, - hogy öngyilkosságban nem gondolkodsz, mert ez az elemi ösztöne egy átlagos embernek. Ebben az esetben egy olyan élethelyzet tudja kizökkenteni, ill. helyrerázni az egyént, ha megtapasztal egy sokkal rosszabb élethelyzetet, mint amelyben él. Primitív példát írok: Például az összkomfort kényelméből kiszakítja magát valaki egy olyan helyre, ahol nincs központi fűtés, internet, meleg víz, vezetékes hideg víz, az udvar végében van egy közös használatú WC 30 embernek, naponta csak kétszer van áram 2 - 2 órán keresztül - és hasonlók. Hidd el, a második hét végére megtanulod megbecsülni azt a "rosszat", amiben ezen élethelyzet előtt éltél - és teljesen másképp fogsz tekinteni a csordogáló életedre, mint azt megelőzően. De ehhez, ki kell hozni az emberből azt, hogy belássa a valós helyzetét.

Mintha én írtam volna ezt! Pont ezen gondolkoztam az elmúlt napokban, mennyire undorodok az egész világtól, az emberektől és nem tudom itt megtalálni a helyem.

Szerintem mindenki aki így érez, annak feladata lenne változtatni a világon. Nem mindenen és mindenkin, de amiben csak tud. És úgy élni, másokkal is úgy viselkedni, ahogy szerinte műkődnie kellene az embereknek. Akkor is ha mások nem ezt teszik, akkor is ha ezt senkisem értékeli. Nem egy kész helyet kell keresni a világban, hanem fel kell építeni a sajátunkat.