Nem vagyok kisgyerek, mégis annak érzem magam. Vélemények?
Szóval a barátommal épp albérletek, bútorokat ,stb. nézegetünk, válogatunk mert most fogunk összeköltözni.
Ezek után ha minden jól megy az első gyerekünket 4-5 éven belül tervezzük és ezt olyan furcsa így kimondani/leírni.
Jelenleg nagyon fontos, komoly dolgok állnak előttünk és nagyon rövid időn belül és ez nagyon furcsa érzés, hiszen még én is inkább érzem magam gyereknek, mint felnőttnek.(nem érettségre gondolok, hanem csak egy érzés)
Lehet csak azért mert még nem élünk külön a szüleinktől? Utána változni fog? Nálatok hogy volt?
Mert pl. ha a gyerek témát nézzük akkor az a 4-5 éven belül időszak nagyon rövid idő és bár vágyik az ember gyerekre, de magamat nem tudom beleképzelni hogy már így elszállt az idő... és nem azért mert nem szeretnék gyereket ezen az időn belül, hanem hogy máris itt tartok/tartunk.
Ez inkább ilyen elmélkedős kérdés :D
Várom hogy nálatok is így volt-e, mikor változott ez az érzés és bármilyen tapasztalatot :)
21/N
Tekintve hogy en tinikorom ota joforman többet voltam a baràtaimnàl mint otthon, vagy tekintve hogy 18 èvesen külföldön is dolgoztam, èn csak olyanokban ereztem magam gyereknek, hogy nagyobb bajokat, de a mai napig, nem tudok a szüleim nélkül megoldani.
Érdekes egy barătom sem tudta soha betölteni azt a szerepet hogy maxon szàmithatnék rà. Mindig a szüleimre szamithatok csak igazàn.
HA elköltözöl, ez változni fog.
Azért 4-5 év hosszú idő, addig még sokat fogsz érni.
Felnőttnek lenni azt jelenti, van önálló jövedelmed, önálló életviteled, te döntöd el, hol akarsz dolgozni, mivel akarsz foglalkozni, hol akarsz lakni.
Saját hibádért , tévedésedért nem másokat hibáztatsz.
Vállalod a felelősséget elsősorban magadért, majd másokért (gyerekeidért).
Mi az, ami nem megy, ami nem működik most, azonkívül, hogy még nem költöztél el?
Hagyod, hogy bele szóljanak mindenbe, sőt várod, hogy helyetted döntsenek?
Üdv a klubban! :D
25 éves vagyok, de én sem tudok még magamra érett, komoly felnőttként gondolni.
3. Nem várom hogy helyettem döntsenek, csak van az az érzés amit az 5. válaszoló is írt hogy pl. a szülők jelenléténél is egyből gyereknek érzi magát az ember.(például ők most is ugyanúgy nevelni akarnak mint a kisgyerekeket ha valamibe nem egyezik a véleményünk vagy szerintük valamit nem jól csinálok, ahelyett hogy tanácsot adnának és ha nem fogadom meg akkor nem puffognának, hanem elfogadnák)
De nem csak erre értem, hanem alapból az az érzés hogy igazából már tényleg ezek a komoly dolgok jönnek (aminek örülök) de közben meg nem érzed azt hogy felnőttél.
Örülök hogy nem csak én vagyok ezzel így :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!